Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Virág Zoltán: Az élmények koloritja (A folyó, a delta és a tenger kulturális alakzatai a symposionista költészetben és prózában)

színek telítettségének és derítettségének, a színképi elrendeződések hőfokának, fluiditási fokozatainak egymásra épüléséből fakadnak. A színskála gazdagságának és hőértékének, a koloritás és a kaloritás összecsengésének, az autenticitásnak és a csalókaságnak a hasonlósági összjátéka mindez, amelyben e kifejezések mágikus ereje, rejtekező képessége további hangsúlyokat nyer, mivel a color szóalak a latin celare (elrejtni, eltitkolni, elbújtatni, eltakarni) derivátuma, mi több, szinonimája a csalás, a megtévesztés, a csalárdság kifejezéseinek.16

Tolnai Ottó alkotásaiban az eldugott kulturális emlékhelyeket, szigetecskéket könnyedén belakó, a különböző nyelvi feltételek és civilizációs keretek között otthonosan mozgó beszédalany a folytonos hangsúlyeltolások és átcsoportosítások dekoratőreként szortírozza kultikus tárgyakban, élő vagy valaha élt szereplőkben, állatfigurákban, műveltségi makettekben, vignettákban, egyebekben bővelkedő gyűjteményét. A saját kelléktár birtoktárgyainak és eredménytárgyainak kiteljesítése, immanens helytörténete, a személyes viszonylatrendszer önkommentárokba futtatott utóelemzése, a kulturális vagyonközösség megértése azonban nem feltétlenül a rovancsolás poétikájának köszönhető. Döntő szerepe lehet ebben annak az utánpótlási mechanizmusnak is, amelyet a folyó, a delta, a tenger valamiféle benső szökőkútként táplál és üzemeltet. A folyótorkolatok lüktetése, a tenger folyékony tükrének színvillódzása a deltapozíció mindenkori határhelyzetére figyelmeztet. „A határ maga is deltaszituáció: felbomlás, identitásvesztés, önmegkérdőjelezés, önmegszüntetés, szinte a halál átlépése és valami többlettudással való újjászületés. A delta gyűjtőmedencéje az Én és a Másik, az otthon és az idegen, a kicsi és a nagy, a forrás és a cél, a periféria és a centrum, a marginalitás-minoritás és a dominancia közötti ingalétnek. "17

Domonkos István költészetében, különösen a Rátka (1963) verseiben és a kötet címadó poémájában a táj tántorgásai, elfakadásai jelenetezik a nyers pannon huzatot (lásd még Tisza, Tósirató), a „delták eszelős kacaja", a tengerek fenekén lappangó „kék halál", az „azúr ékkő" megálmodása pedig a szubjektum határfüggőségét érzékelteti. „Amekkora rész létrejön általa a tengerből, az a személy határterülete, a határaitól nyer körvonalat. Az életre kelővel mégis a tenger igazi, végtelen kiterjedése mutatkozik, a tenger megvilágítja a szubjektumot, fölvillantja a határait, de önmagához hasonlítja a személy titkait. "18 Ahogy az 1970-es évek derekán született Kupié megtévesztő dalformája komplex ritmusrendszert takar, és a versbeszéd alulszerkesztettsége, banalizált ütemszervezése a slágerforma, a dallikázás komikus kifordítása, úgy a vízre szállás, a kihajózás toposzára épített Kanada szövege sem csak az identitás parodisztikus morfológiája az Áthúzott versekben (1971), hanem a tarthatatlan jugoszláv valóság hipokrízisének a kifigurázása is, amelyben egykoron az önrendelkezés kanadai mintájú szocialisztikus egalitarizmusát és kiskereskedelmét reklámozták elérendő példaként. Az ugyanebben a kötetben olvasható Kormányeltörésben mesterien kidolgozott zenei felépítése, nyelvi szekvenciáinak alulretorizáltsága, magánszférás intonáltsága, szinkretista nézetrendszere olyan eredeti szemléleti ívet rajzol, olyan gazdag ritmikai szekcionáltságot mutat, amelyek a posztstrukturalizmustól és a textualizmustól a pop- artig, a szimulációs infantilizmusig és a dekonstruált meseszerűségig terjednek többek között, s a poétikai újszerűség, költői megújulás logikáját tekintve maradéktalanul következetesek. A kitömött madár (1969) és a V?« Italia (1969) regényvilágának tengeri mámorát,

16 Ehhez Michael Taussig, What Color Is the Sacred? Chicago and London, The University of Chicago Press, 2009, 22-25.

17 Csányi Erzsébet, Vajdaság: az átalakulás tégelye (Kulturális kódok deltája Tolnai Ottó prózájában) = konTextus könyvek 1., szerk. Csányi Erzsébet, Újvidék: Bölcsészettudományi Kar, Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium, 2007, 53.

18 Utasi Csilla, A fekete hold, Újvidék, JMMT, 1994, 49.

10