Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Virág Zoltán: Az élmények koloritja (A folyó, a delta és a tenger kulturális alakzatai a symposionista költészetben és prózában)

Föld ölének, több nyelvben ugyanaz a szó jelentette a forrást, a folyót, a kutat, az anyaméhet, a vaginát, a szeméremtájékot. Az archaikus intézmények igazi tartósságát mutatja például a delph (anyaméh) elnevezés megőrződése, amely hellenizmus egyik legfontosabb szentélyének, Delphoinak nevében maradt fenn. A torkolat, a háromszög, a delta szimbolikája a forrás, az anyaméh, a szeméremtest fogalomköreihez szorosan kapcsolódik etimo- lógiailag, a női princípiumra utalt a görögöknél, tökéletes formája révén a püthagoreusok számára az univerzális termékenység archetípusát jelentette11.

A folyó sajáttá tételének, domesztikálásának technikáját Tolnai Ottó a kontemplációtól a taktilizmuson át a voyeaurizmuson keresztül a párosodás, a testi összepasszolódás, az egymásba öblítődés nászáig tökéletesítette: „Jómagam, hogy ismét előhozakodjak, azok közé tartozom, akik nem nézik, nemcsak szemlélik, lesik, hanem meg is érintik a folyót, úsznak benne: egyesülnek, közösülnek vele. Igen, a folyónak, ennek a hatalmas lénynek az érintését, gyermekkoromban legalábbis - akkor szinte megállt, alig mozgott, elporondosodott a Tisza -, saját bőrömön érezhettem. Meglepődve tapasztaltam később, hogy akkori érintéseim-megérzéseim szinte azonosak a tudomány későbbi jelzéseivel, feltárásaival." (Nézni a Tiszát - mint radikális program). Domonkos Istvánnál az Adria tátongását, vízhömpölygését, a szenvedélyek lavinájának, a nemiség betetőzésének és egyben zátonyra futtatásának ismétlődésmenetei és ritmusvariációi vezérlik, vezénylik: „A motívum a sós vízben medúzaként lebegő vagina volt, melynek sommás leírása is balzaci erőkifejtést igényelne, büszke birtokosa, a dalmát lány combjai között másodvirágzásnak indult gátlásos lényem minden átmenet nélkül dallikázni kezdett a víz alatt: van már só!..."12

A tenger egymáshoz kötődő jelentések folytonos kiegészülése, végtelen megsokszorozódása. Az ógörög nyelv tanúsága szerint egyszerre nevezhető matériának, sónak (halsz), egyszerre látványnak, nyílt térségnek (pelagosz), ugyanakkor útnak (pontosz), de általános fogalomnak (thaiassza), tapasztalatnak és eseménynek, ráadásul oltalmazó jellegének és elveszejtő képességének mélysége egyaránt meghatározó (kolposz, laitma). A latin maré kifejezés valaha mindenre vonatkozott, ami víz: tengerre, tóra, folyóra. Később a bevett görög kifejezések latin megfelelőit alkalmazták, netalán saját szavaik görögös jelentéstu- lajdonítású értelemkombinációit (pontus, pelagus, sál, aequor) hozták létre.13

Tolnai Ottó és az Új Symposion többi jeles alkotójának műveiben az Adria fényeinek és színeinek illúziójából szinte sohasem hiányzik a Mediterráneum álomszerű kavalkádja, bősége, s teljesen nyilvánvaló, hogy „háttérként, kiegészítő vagy ellenpontozó közegként mindig ott áll mögötte a Balkán"1* egzotikuma, a különböző, egymásba ékelődő civilizációk összeütközéseinek küzdőterét, a párhuzamos kultúrák jogsérelmeinek15 kohóját láttató rizikója. A tenger színeinek tarkasága, pompája, tobzódása teljes körű felületi, jellegbeli, díszítettségi, spektrális és modulációs kiterjedéseket mutat. Ugyanakkor a tenger a rejtőzködés struktúrája is egyben, hiszen koloritja az árnyalatok szaporítása mellett a képződések és újraképződések halmozódásának procedúráihoz szintén hozzájárul. A befoghatatlan vízterület határtalansága olyasfajta dimenziócserék, mélyreható átalakulások kiváltója, amelyek a

11 Vö. Mircea Eliade, Kovácsok és alkimisták, ford. Vargyas Zolán, Budapest, Carthaphilus, 2003, 50-51.

12 Erdélyi Erzsébet-Nobel Iván, „Én próbaidőn vagyok a költészet műhelyében" (Beszélgetés Domonkos Istvánnal), Forrás, 2000/július-augusztus, 4.

13 Vö. Predrag Matvejevic, i. m., 141-142.

14 Ladányi István, Az Adria Tolnai Ottó költészetében, különös tekintettel a Balkáni babérra = Tolnai- Symposion, szerk. Thomka Beáta, Budapest, Kijárat, 2004, 64.

15 Ehhez Ivan Colovic, Balkan - teror kulture (Ogledi o politickoj antropologiji, 2), Beograd, Bibliotéka XX vek; Knjizara Krug, 2008, 37. és 109.

9