Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Virág Zoltán: Az élmények koloritja (A folyó, a delta és a tenger kulturális alakzatai a symposionista költészetben és prózában)
mindennemű szociális mellékzönge, s a legkevésbé sem adriatikus mánia vagy fóbia ez, hanem a szerzők anyagszemléletének szisztematikus foglalata, amelyben a folyóktól és a deltáktól elválaszthatatlan tenger a létmegértés horizontja, az írás interpretatív műveletének élő modellje. Az egymást követő symposionista generációk költészetében, prózájában, esszéírásában kiemelt szerepet játszó alakzatok tekinthetők akár valamely szerelmes földrajz, emocionális kartográfia szokványos elemeinek, ám szemlélhetők és szemléltethetők úgy is, mint egy művészeti, irodalmi, gondolkodástörténeti, személyes léttörténeti értelemben összeszerveződő kulturális atlasz meghatározó egységei. Azok számára, akik folyók közelében, folyók mellett nőnek fel, minden valóságos folyó a tenger közelségét jelenti, a mediterrán érzés fölfelé haladását8, folyó menti előrehatolá- sát. Végei László Egy makró emlékiratai (1967) és A szenvedélyek tanfolyama (1969) című regényeiben, továbbá a Szitkozódunk, de szemünkből könnyek hullanak (1969) című novelláskötete elbeszéléseiben a Duna és az Adria az utazások befejezhetetlenségét, az út tárgyává levést, netalán a személyes tönkremenetelek folyamatait, a hatalmi packázások gályarabságát, a közösségi szétzilálódások purgatóriumát reprezentálja. Domonkos István költeményeiben, a Rátka (1963), az Áthúzott versek (1971) darabjaiban, A kitömött madár (1969), a Via Italia (1969) regényszövegeiben és az Önarckép novellával (1986) elbeszéléseiben a tenger egyetemes rendjének körforgása, földöntúli pillanatnyisága, a lebegések, új minőségbe semmisítődések hullámláncolatai lesznek uralkodóvá. Tolnai Ottó alkotásaiban a Tisza mint bölcső határozódik meg, a tengerfenék méhüreggé szervesül, a folyómeder szülőcsatornává idomul, miközben „újrafóldrajzolja a költői teret, határtalanítva eddigi határait"9. Az Arno völgye, a Duna, az Amazonas, a Rhone, a Po, a Neretva deltái, torkolatai, a mintául vett tengeri összeköttetések a mitogén fantáziát és az erotikus képzeletet igazítják egymáshoz a 2007-ben kiadott Feljegyzések a vég tónusához kötet Nézni a Tiszát - mint radikális program című esszéjében: „A folyó végtelen hasadék, nyílás, amely a deltánál valós nemi szervvé nyílik, és akárha a tenger ömlene a folyóba, és nem a folyó a tengerbe, végtelen hasadék, nyílás, amely előtt az idő, a lét leglényegébe nyer bepillantást a művész." Thomka Beáta kitűnő monográfiájában már érintette, Egy Tolnai-metafora visszavezetése című tanulmányában pedig részletesen kimutatta, hogy Tolnai Ottó művészeti írásaiban, költészetében és prózájában a torkolat, a kapu, a cél, a forrás, a kaland, az út képzetköre számottevő jelentőségű, s a delta helyzet problematikája irodalmi, filozófiai, művelődés- történeti asszociációsorok kontextusában értelmezhető. Nemzedéktársai meg a fiatalabb symposionisták műveiben Tolnai Ottó már jó négy évtizeddel ezelőtt felismerte a delta szituáltságot: a vajdasági régiót olyan imaginárius térként fogta és fogja fel, amely Közép- Európa, a Balkán és a Mediterráneum különböző kultúráinak, nyelveinek, égtájainak, civilizációinak kereszteződésében található befogadó bázis, szabad áramlást biztosító áteresztő vagy közvetítő közeg.10 Attól, hogy Jugoszlávia mint utópikus szintézis nem létezik, más és más geográfiai vagy historikus lokalitások képződtek, a delta pozíció megmaradt a jelentésképződés és tagolódás ideáltípusának. Bizonyos kultúrákban a folyókról, szent vizekről úgy tartották, hogy az Ősanya, a Nagy Istennő, esetleg más védőszellem ágyékából fakadnak. Nem véletlenül tekintették Mezopotámiában, Babilóniában, Egyiptomban és még több helyütt a folyók forrásait a 8 Vő. Predrag Matvejevic, A Földközi-tenger (Mediterrán breviárium), ford. Vujicsics Marietta és Misley Pál, Budapest, Corvina, 2006, 68. 9 Gyimesi Tímea, Szökésvonalak (Diagrammatikus olvasatok Deleuze nyomán), Budapest, Kijárat, 2008, 75. 10 Vö. Thomka Beáta, Egy Tolnai-metafora visszavezetése (A delta lehetséges poétikai redukciója) = konTextus könyvek 1., szerk. Csányi Erzsébet, Újvidék, Bölcsészettudományi Kar, Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium, 2007, 9-11. 8
