Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Virág Zoltán: Az élmények koloritja (A folyó, a delta és a tenger kulturális alakzatai a symposionista költészetben és prózában)

útban létek mozgáskoordinátora, a távozások és visszatérések hintajátékának biztosítója: „A delta folyó és tenger is, de a folyón túl és innen, a tengeren túl és innen is. A folyó az út. A delta az úton a FORRÁS, a forrás megismétlése, állandó lehetségessége." (Új Symposion, 1970/ március, 2.). A Delta-írások kortárs költészettörténeti panorámájában fontos szerepet kap a Tisza mesterdalnokának, Koncz Istvánnak sztoikus tájfilozófiája és Domonkos István írásművészetének tengeri orientációja. Sőt, a Delta második részében ki is mondatik, hogy „Domonkos talán az első magyar költő, akinek tengere van". (Új Symposion, 1969/november, 22.). Pontosan ebből az aspektusból válnak különösen érdemlegessé az 1986 novemberében Pozsik Lászlónak adott interjú nevezetes mondatai: „Nomármost az én fölfogásom szerint a vajdasági költő olyan költő, akinek van tengere. Nekem van tengerem. Az Adria. Ezért valamiféleképpen be kellett emelnem a tengert a költészetembe. Ez Domonkosnak egyből sikerült rimbaud-i, saint-john perse-i eszközeivel, a Rátkóban. Nekem nem voltak szavaim... "1

A begyűjtés, a részesülés és a részesítés irónia uralta reflexivitásában sokak szólama, az elődök, a mesterek, a pályatársak, a követők, a tanítványok kánonja visszhangzik. A Tolnai Ottót ért későbbi vádak szempontjából azért izgalmas nagyon ez a szerzői megnyilatkozás, mert voltaképpen nem más, mint Herczeg Ferenc tengertapasztalatának, egykori adriatikus dilemmájának kiszélesítése, nézőpontváltásos, aspektus-módosító újraértékelése: „Azt mondták, nem való, hogy magyar író létemre idegenben szedem a benyomásaimat. Kálmán király emlékére kérdem: hát Magyarország már nem terjed a Kárpátoktól az Adriáig? Csak a kecskeméti nagy buckától a szegedi tanyákig? Megnyugodhatnak olvasóim. Nem csábítom őket idegenbe, csak a tengerre. Arra a tengerre, melynek Árpádok voltak az urai és Zrínyiek a költői. "2 3 4 A partszegély antiperspektívája, „A part ellenségem!" Koncz István-i szentenciája (A szép Tisza és más), a „Ne budi pisac manjina." Danilo Kis-i szabálya (Saveti mladom piscu [Tanácsok a fiatal íróknak], 1984fi értelmében akárha „saját kincset, közös birtokot osztana itt meg elődeivel a szubjektum"5, amikor a Pannon-tenger emléknyomait, a Mediterráneum nem csupán földrajzi határait, az Adria enigmatikusságát, a balkániság földtani folklórját összefogja és egyberendezi.

Az „utópikus szenzibilitás"6 Tolnai Ottóra jellemző észjárásában a téri tágasság eszménye és eszméje megtévesztő, nehezen követhető idézésmódok, utaláshálózatok műveletfajtáit bontakoztatja ki. A műfaji és műnemi értelemben egyaránt inkongruensnek tetsző szöveghalmazok verssorokba tördelt, esszéisztikus gondolatfüzérekbe, novellafutamokba, regényszerkezetekbe bújtatott csapongó eklektikája azonban sohasem az inkompatibilitás cirkulációját eredményezi, hanem a hagyománytörténés, az ismeretgyarapodás, a tudásközvetítés tematikus mátrixát építi fel, amelyben a „szokatlan mértékű »anyagtudattal« rendelkező világok bizonyos hatáselemeit átszemantizálják a geoanarchikus tértörténések, gyakran eltorzított jelentéseikben működnek tovább, van, hogy egyenesen »negatív anyagként«"7.

Tolnai Ottó és vele együtt Domonkos István, Végei László, Maurits Ferenc, Böndör Pál, Fenyvesi Ottó, Balázs Attila gondolkodásmódjának, poétikai eljárásainak hamisítatlan eredetiségét a Mediterráneum likvid materialitásának, azaz a többfajtaság, a többirányúság jelentéssokszorozó voltának tudomásulvétele adja. Csekély mértékűre korlátozott benne

2 Rózsaszín flastrom (Beszélgetések vajdasági írókkal), szerk. Szajbély Mihály, Szeged, Jate Szláv Filológiai Tanszék, 1995, 71-72.

3 Herczeg Ferenc, Szelek szárnyán, Budapest, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.-T., 1925, 7-8.

4 Magyarul: „Ne légy kisebbségi írói", ford. Piszár Ágnes, = Danilo Kis, Kételyek kora /Esszék, tanulmányok/, vál. Bányai János, Pozsony - Újvidék, Kalligram - Fórum, 1994,130.

5 Thomka Beáta, Tolnai Ottó, Pozsony, Kalligram, 1994,132.

6 Losoncz Alpár, Hiányvonatkozások, Újvidék, Forum, 1988, 226.

7 Faragó Kornélia, A viszonosság alakzatai, Újvidék, Forum, 2009, 43.

7