Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Miskolczy Ambrus: A nyelvújítási viták metapolitikája (Kazinczy az egyéni szabadságért)
tani ügyekszik; ne szálljunk szembe az időszellemmel, mely minden nemzeteket a honi nyelv tisztítására, bővítésére, csinosítására ösztönzi." Sőt élni kell azzal a szabadsággal, mellyel a reformáció korában is éltek, mert: „hogyan foszthatott volna tehát minket meg egy sötét eltévelyedett időkor ezen hatalomtól, melyet a természettől vettünk". Ezt a kortársak alighanem az 1795 utáni idők kemény kritikájának is tekinthették. Teleki József a hazai romantika úttörőjeként lépett fel, és olyan jellegzetes középutas politikus lett, akiben később a kormányzat is megbízott, és így az 1840-es évek elején Erdély gubernátora lehetett, viszont a liberálisokkal is együttműködött, méghozzá oly módon, ahogy azt pályázati munkájában a nyelvművelés kapcsán jelezte: „Ha [...] a keskeny közép utat eltalálni nem tudjuk, sokkal tanácsosabb merészségünkben néha megbotlanunk, mint a botlást félénken elkerülni akarván, hely állanunk."" Ezt tette 1848-ban, amikor a kolozsvári diéta jobbágyfelszabadító törvényét a legfelsőbb engedély nélkül kihirdette. Teleki József filológiája tudósabb, mint a Kazinczyé, nagyobb megértéssel mutatta be a romantika szabadságtörekvéseit.99 100 Kazinczy nyelvi eredetiségre törekvése viszont a teremtő individualizmus igényét juttatta kifejezésre. Tanítványa, Wesselényi Miklós ott folytatta, ahol ő 1795-ben abbahagyta: a jobbágyfelszabadítással. A nyelvújítással szembenálló ortológia úgy ragaszkodott az ősi és tiszta formákhoz, hogy a nyelvvédelem nála olyan hagyományvédelem, amely a fennálló viszonyok védelmével is párosult. Részigazságai persze neki is voltak. Lássuk például Horvát József Elek, egykori papnövendék, majd kaposvári gimnázium igazgató kéziratos eszmefuttatását 1819-ből.101 O valóban olyan sznob kiejtési formákon háborodott fel, amelyekkel részben egyetérthetünk. Azzal nemigen, hogy kifogásolta a szonett kifejezést a magyar dal helyett, de azzal már igen, hogy morgott amiatt, ha ének helyett canzonéval élünk. „Ez valóban nem az illendő, sem a szabad újításhoz való, ez nem hogy eszköze volna a nyelv csinosításnak, hanem annak megrontására tör, midőn tulajdon nem durva szavunkat számkivetésbe küldvén olyan szókat helyheztetünk az uralkodásba, melyek utóbb elfelejtetik velünk nemzeti létünket.102 Azt mondják erre az ellenkező felek, hogy ők nem beszélnek kocsisoknak vagy szolgálóknak, hanem tudósoknak, tanultaknak s pallérozottaknak, azt mondják Horácczal: odi profanum vulgus et arceo; azt mondják végre: gyűlöli a bagoly a világosságot. De vajon az okoz-e világosságot, ha nyelvünket érthetetlen idegen szavakkal töltjük el, avagy ha eredeti tulajdon szavainkkal jelentjük ki gondolatainkat, érzéseinket? avagy a tanultaknak, a pallérozottaknak nem azon a nyelven kell-e beszélnünk, mely tiszta, s melyet ők beszélnek? Jó! Mutassuk azt tudományunkkal, de ne szokásban lévő szavainknak idegennel való felcserélésével!" Az idegen szó átvehető - hangsúlyozza Horvát József Elek -, „ha olyas valamit kell mondanunk", amit „magyarul ki nem mondhatnánk", vagy akkor, „ha valamely tudományi avagy művészi mesterszót, melyet semmiképpen magyarosítanunk nem lehet, akarunk kimondani, avagy más olyast, melyet tulajdon nyelvünkön oly energiával nem fejezhetünk, mint p.o. Genie s. t. ef. meg lehet engedni az azzal való élést, de szemérmesen, s olyanokban hol szükség s oly szavakkal, melyeket a nyelv nem tudó is ért; s emellett mindenkor mégis az legyen főbb iparkodásunk, hogy nyelvünk tisztaságát fenntartsuk". 99 Teleki József: A magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és új szólásmódok által. Szerk. Éder Zoltán. Bp. 1988. 121-136. 100 Fenyő István: Az irodalom respublikájáért. Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817-1830. Bp. 1976. 29-30. 101 Egyetemi Könyvtár Kézirattára, G 147a./L Horvát József Elek: Magyar régiségek és újítások. Ennek bővebb változata Horvát József Elek: A nemzeti csínosodásról. TGy 1819. XII. 41-67. 102 A Tudományos Gyűjteményben (58. old.) csak ez áll: „Ez nem illendő, nem a szabad újításhoz való. Azt mondják erre az ellenfelek"... 41
