Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - Markó Béla: Sokáig olyan könnyű volt; Ki jár a havon?; Találkozás; Téli váz; Egymással elkeverve; Nagyságrend (versek)

Találkozás

Ha jobban megnézem, találkozás vagyok csupán, még annak idején két sejt, végül pedig most te meg én, és nincsen hópehely, csak havazás,

csak kapcsolat közöttünk, ennyi vagy, s én is csak ez vagyok, illeszkedés, akár az ajtón s ablakon a rés, és ha felhő meg hó kettészakad,

már én is pusztulok, forró kezed siklik rajtam, betűn az ékezet, s ahogy kötődnek hozzád ujjaim,

a vers is ennyi, semmi több, a rím, mert megmaradhatunk külön-külön, de együtt: fény a lehajló füvön.

Téli váz

így ránézésre nehezen lehet megmondani a sok egyforma fáról, az ide-oda lengő szürke vázról, hogy egyik-másik mit is rejteget,

hacsak nem értesz hozzá, s nem tudod az ágak formájáról vagy a kéreg gyűrődéséről, hogy miféle lélek parázslik, és miféle lomb suhog

ott legbelül, miféle levélminta?

Cseresznye? Meggy? Vagy alma? Körte? Szilva? Ma még tüskék, redők, rések, sebek

csupán, s a többi csak remény, hogy mégis ugyanazok leszünk megint, s hogy én is a régi tervek szerint ébredek.

18