Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - Markó Béla: Sokáig olyan könnyű volt; Ki jár a havon?; Találkozás; Téli váz; Egymással elkeverve; Nagyságrend (versek)
Markó Béla Sokáig olyan könnyű volt Sokáig olyan könnyű volt, hogy szinte felszállt az ág, s most ismét súlya van, teherrel ébred reggel boldogan, s hogy zúzmarát vagy virágszirmot hint-e reánk, mindegy neki, hordozza terhét, s körös-körül már minden hófehér, akkora tél, hogy tavasszal felér, és mindent eltalál, mert mindent elvét, roskadnak almák, körték, szilvák, meggyek, megráz a szél időnként egyet-egyet, és lent a gyökér vakon ünnepel, hogy hajlik már fölötte megrakottan ezernyi ág, és majdnem beleroppan, s számít-e még, hogy jó vagy rossz teher ? Ki jár a havon? Ikrásan kicsapódik a fehérség, s egyszerre kettéoszlik a világ: fehér cipőt visel most a sötétség, s a hóember fekete glóriát, ahogy a színeket mind összerántja, s nagy hópelyhekben szórja ránk az ég, úgy lángolunk mi egyre fennebb szállva, és úgy tördeljük már egymás kezét, ölelkezünk, kapaszkodunk, kavargunk, s nem tudhatjuk, hogy Isten mit üzent, ki hull le, ki sötétül odafent, de lassan-lassan szétválik az arcunk. Ki lesz a menny, s ki lesz a föld vajon? Ki ül egy felhőn, s ki jár a havon? 17
