Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - Darvasi Ferenc: Ünnepi ebéd

- Nocsak, és újabban kísérletezik is? - dörmögte a férfi, mert ez meg tiszta leveses lett. Ebben a szent pillanatban nagyot kordult a gyermek gyomra.

Nem bírta már tovább, és ő is elmosolyodott erre. Folyt a könnye, az orra, szipogott, úgy nevetett. Először csak szégyellősen, tenyerét a szája elé téve. Majd önfeledten, leplezetlenül. Nézte a másikat, és lassan megnyugodott. Az apja félretolta az ételhordót. Érintetlenül hagyta a babot, a rizses húst. A hűtő tetején motozott. A kenyértartó mélyéből, mint egy varázsló, előkerített két száraz kiflit. Az egyiket a fiának nyújtotta, és visszaült a pocsolyába.- Boldog karácsonyt! - mondta a koromfekete férfi, és koccintottak az üres kiflikkel. Lassan és nagyokat nyelve rágták. Csak úgy ropogott a foguk alatt. A fiú a kályha mellől apjához kucorodott.

És addig nevetgéltek az ablaktalan bódéban, míg csak a hangosból oda nem szóltak, hogy letelt a húsz perc.

16