Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Iványosi-Szabó Tibor: "Már több század előtt nagy előhaladást tett" (A kecskeméti szőlőművelés kezdetei)
telenné teszik, hogy a szőlőműveléssel kapcsolatos jogforrás a mezővárosnak korábbi évszázadokban - részben még királyi, illetve királynéi birtokként, kisebb részben pedig az egyes magánföldesuraktól - megszerzett benefíciumaiból eredt. Teljesen egyértelmű, hogy a mezőváros tanácsa éppoly természetességgel és rutinnal végezte a közigazgatásnak ezt a részét, amilyen szinten ellátta már több század óta bírói feladatait, és amilyen hozzáértéssel és hatékonysággal folytatta az ekkor ugyancsak kötelező önálló gazdálkodását.22 A későbbi évtizedek gyakorlata alapján joggal feltételezzük, hogy itt sem egyetlen statútumban rögzítették a szőlő- és bortermeléssel kapcsolatos jogokat és feladatokat. Aligha kétséges, hogy az egy évtizedben szétszórtan fellelhető bírói döntések régebbi városi statútumok alapján születtek.23 A tanácsi határozatok felmerült ügyekhez igazodó, szerteágazó témája, a döntések határozottsága viszont azt teszi nyilvánvalóvá, hogy a magisztrátus már régóta, nagy rutinnal gyakorolta ezt a jogát, nemcsak átlátta, hanem folyamatosan ellenőrzése alatt tartotta a szőlőkultúrával és borforgalmazással kapcsolatos ügyeket. Azért lépett fel igen szigorúan azokkal a gazdákkal szemben, akik a bordézsmával kapcsolatos kötelezettségeiknek nem tettek eleget, mivel már ekkor számottevő bevételt jelenthetett számára a bordézsma szedése és a kocsmatartás jogával kapcsolatos monopólium gyakorlása. A vétkessel szemben a büntetést pedig olyan magasra szabta, hogy az elrettentő lehetett: ez az összeg kb. egy tehén árával volt egyenértékű.24 Nyilvánvalóan azért rögzítették a tanácsi jegyzőkönyvben azt is, hogy a ceglédieknek tetemes mennyiségű bort adtak el, mivel régtől fogva gyakorolta magisztrátus a borforgalmazással kapcsolatos monopóliumát, tehát már ekkor is csak a tanács engedélyével lehetett kivinni a városból számottevő mennyiségű bort. A tanácsnak a szőlő- és bortermelés biztonsága érdekében hozott határozatai közül több részlet is fellelhető a korábbi idézetekben. A szőlő, illetve a benne lévő pince adásvételével kapcsolatos idézet kétségtelenül a tulajdonjog körültekintő biztosítására és a gondos nyilvántartására utal. A termés védelmében hozott határozatokból is kitűnik: a más szőlőjébe rossz szándékkal behatoló személyt szigorúan büntették, miként a termést megdézsmáló- kat is. Ezek elkerülése érdekében a tanács már rendszeresen szőlőpásztort tartott. Nem lehet véletlen, hogy a nagyon töredékes kijegyzésekben kiemelt helyet kaptak a tanácsnak azon intézkedései, amelyek a gazdák közötti ellentétek elkerülése, a gazdák és a bérmunkások közötti ütközések csökkentése érdekében születtek. Aligha kétséges, hogy sok évtizedes, esetleg több évszázados folyamatos szőlőművelés során kristályosodott ki az a gyakorlat, amelynél bővebben lejegyzett, és már érthetően fejlettebb megfelelői Tokaj-Hegyalján csak a következő évszázad derekáról maradtak meg. A bérmunkásoknak járó készpénz összegének és a napi táplálásukhoz szükséges természetbeni juttatásoknak az aránya, formája olyan csiszoltságot jelez, amely ugyancsak sok évtizedes és tömeges gyakorlatot feltételez. A munkaféleségek felsorolása is arra utal, hogy egy minden tekintetben kiforrott, szakszerű szőlőművelés volt itt általános. Az a tény pedig, hogy egy távoli vidékről ide kerülő prédikátor számára kijárt a saját szőlő birtoklása, a borral való önellátás lehetősége, és hogy azt számára könnyűszerrel tudta a magisztrátus biztosítani, ugyancsak a korábbi feltételezések megalapozottságát érzékelteti. Érdemes még arra is 22 Erről egy vázlatos áttekintés: Iványosi-Szabó Tibor: 2008. 14-80. 23 Nem árt utalni arra, hogy a bortermeléssel és a borforgalmazással kapcsolatosan idézett statútumok nem egyedülállóak. A vásártartásra, a piacok rendjére, az árak limitálására, a közmunkák végzésére stb. vonatkozó rendeletek soráról maradtak fenn ebből az évtizedből hasonló utalások, ezek alapján született végzések, bírói döntések. 24 Homyik János: II. 76. Ezekben az években a jegyzőkönyv tanúsága szerint egy ökör ára 6, 10, 12 forint volt. Egy tehén ára hasonlóképpen. 122
