Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Füzi László: Töredék (Vekerdi Lászlóról)
Töredék Vekerdi Lászlóról Míg élt, többször is írtam róla. Kerek, szabályos írásokat, történetekkel, anekdotákkal. Most, a halálát követő napokban nem tudok róla kerek történeteket írni, csak pár töredéket. Hosszas gondolkodás után az okát is megértettem ennek a jelenségnek. Akkor ő maga ott állt az írás mögött, a léte formálta egésszé azt, legalábbis számomra, ami akkor is töredék volt. Most, a halála után éreztem meg, milyen keveset tudok róla. Magányos volt. A magyar szellemi élet egyik legmagányosabb gondolkodója, közben a kevés párbeszédteremtők egyike, írta róla Sándor Iván. Azok, akik közel álltak hozzá, akik egyáltalán látták, hogy mit csinál, mivel foglalkozik, párbeszédek közben látták, ha tetszik, fölvett-fölvállalt szerepeiben. Most, hogy meghalt, eltűntek a szerepek, most kellene róla tudnunk mindazt, amit már soha nem tudhatunk meg. Nem tudom, beléphetett-e volna bárki abba a térbe, amelyik a szerepei, tudása, szereplései mögött húzódott meg, nem tudom, hogy engedte-e volna, hogy valaki belépjen ebbe a térbe. Nem életútinterjúkra, hanem egyszerű emberi beszélgetésekre gondolok. Sokat tudott, nyelveket, matematikát, fizikát, orvostudományt, irodalmat, történelmet, de még inkább az összefüggéseket ismerte. S mivel ismerte az összefüggéseket, ezért kicsit az időn kívül is létezett. Mesteri, volt ahogy 1990-ben(!) összefoglalta a rendszerváltás drámáját: „Hiszen tudjuk, mi következik: cselszövések, csalások, hízelkedések, átmentések, árulások, gyűlölködések, pártharcok, polgárháború, halál. Mert úgy látszik, általában így van ez, amikor erős kollektív emocionális-közérzeti tényezőkhöz járul az az egyszerű tény, hogy Octavius Rómába érkezett." (Ezt a jelenségkört számos későbbi példával illusztrálja Fried István Vekerdi Lászlóról írott tanulmánya.) Ezért, az időben és az időn kívül is létezve tudott együtt élni Galileivel, s ezért írta a Galilei-könyv címébe: Így él Galilei. Ahhoz, hogy eltávolodjon az időtől, sokat meg kellett élnie. Háborút, egyetemeket, népi kollégiumokat, a Fülep Lajossal, Karácsony Sándorral, Szabó Árpáddal, Németh Lászlóval való kapcsolatát, a nemzedéktársaival, Fodor Andrással, Domokos Mátyással, Tüskés Tiborral való barátságát, a történelem hullámzását '45 után, az orvosi létet, eltávolítását az egyetemről 1957-ben, kirúgattatását a Matematikai Kutató Intézetből a Németh Lászlóról írott könyvének megjelenése után, a könyvtárosi létet, azt, hogy feldolgozza a „szakképzettsége nincs" helyzetet, megteremtve magának a szabadság állapotát. Állandó, évtizedeken átnyúló nagy barátságai is voltak, én ilyennek látom az Ilia Mihállyal való kapcsolatát. Nemcsak őt próbálom megérteni, hanem más idősebb barátomat is. Jobban bírták-bírják az ütközéseket, mint ahogy én bírom vagy a nemzedéktársaim bírják. Azt hiszem, a mi magatartásunk már a Kádár-rendszer következménye. 109
