Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Szépe György: Vekerdi-miniatűrök
Többen azóta is kötődünk Pécshez, bár az első nagy reformer korszak - amit civitas deinek, vagyis a lehetséges legjobb egyetemnek álmodtunk - már elhalványodott a történelem sodrában. Amikor odakerültünk néhányan, akkor a pécsiekkel együtt sokféle elképzelést forgattunk a fejünkben, csak úgy: magunk között. Nagyon hiányzott például a friss diszciplínákat és interdiszciplínákat összefogni képes tudománytörténet. Fölvetődött, hogy jó volna meghívni Vekerdi Lászlót egy ilyen kutatás koordinálására. Ezt a kutatócsoportot (külhoni ihletésre) a pécsi egyetemi könyvtárral terveztük összekapcsolni. Mivel Vekerdiről tudtuk, hogy könyvtáros, arra is gondoltunk, hogy miért ne lehetne ő a pécsi egyesített egyetemi könyvtárnak az irányítója, s egyúttal a tudománytörténetnek az előadója. Az ötletsomak ezen a végén bukott el a terv. Én hoztam szóba (természetesen „nem hivatalosan") Lacinak, hogy mit szólna hozzá. Annyira tiltakozott a főnökségnek a legkisebb látszata ellen is, hogy rájöttem: ez nem járható út. (Az már szóba sem került, hogy elhagyná-e Budapest kedvező könyvtári körülményeit.) Attól kezdve értem, hogy Vekerdi László magányos partizánként, végletes szerénységben tudta megélni - bocsánat, hogy kimondom - prófétaságát. O erre alighanem azt mondta volna, hogy „marhaság", de egy „messzehangzó kürttel felszerelt oszlopos Simeon" címkét alighanem elfogadott volna - befelé mosolyogva.* Szépe György * Még egy ötödik rögzítendő esemény is eszembe jutott, de annak az írásbeli emlékeit igen nehéz lenne előkeresni az időközben megszűnt intézmény, az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága fennmaradt iratai közül. Az Akadémiának az 1970-es években volt egy akciója a TMB korszerűsítésére. A bizottság megrendelésére kérdőíves felmérést végeztem különféle érdekelt csoportok tagjai között. Kontrollként szükségesnek láttam két olyan kollégát is megkérdezni, akiket az egész tudományos világ kiváló tudósnak tekintett, de nem rendelkeztek a TMB által adott tudományos fokozattal. Az egyik Vekerdi László volt, aki sem addig, sem később nem szerzett ilyen fokozatot: orvosi diplomájával a hivatalos tudományosság közkatonája maradt. (A történelem fordulata révén: „Széchenyi-díjas" közkatona.) 93
