Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Miskolczy Ambrus: A nyelvújítási viták metapolitikája (Kazinczy az egyéni szabadságért)

elharapózó hamis politika" művei voltak.23 Az akadémia felállításának sürgetésével persze nem értett egyet.

Kazinczy 1815-ben egyszerűen tudomásul vette, hogy Teleki László „a népnek tulajdonítja e hatalmát [mármint a nyelv alakításét], vagy ami nekünk még gonoszabb volna, a tudósoknak".24 Készült a válaszra. 1816 elején büszkén vallotta meg egyik barátjának, hogy az ortológusok és a neológusok közötti immár negyvenéves „titkolt gyűlölködés" ő tette nyilvános harccá. És nem gőgből vagy „pajzánság"-ból, hanem azért, mert tisztázni akarta és akarja a zavaros helyzetet: „Illő volt, hogy a sötétség valaha választassék el a világosságtól, s íróinknak s olvasóinknak közönsége az egyik vagy másik zászló alá térjen. A csata elkezdődött, [...] elébb-utóbb megvívnak a két fél emberei, s akkor a béke beáll, s a nemzet tudni fogja, mit kövessen".25 Csakhogy onnan érte kritika, ahonnan nem is nagyon sejtette volna. 1817 júniusában egykori híve és eszmetársa, Kölcsey Ferenc - Lasztócról írt leveleiben - határozottan felkérte a harcok beszüntetésére, mert a nyelvviták megosztják az írókat és az olvasókat. Tegyük hozzá, főleg azért, ahogy a Mondolatot Szemere Pállal együtt kiszerkesztette és nevetségessé tette. A szenvedélyek úgy elszabadultak, hogy Abaúj megyében - figyelmeztetett Kölcsey - egyesek megyei határozatban akarták Kazinczyt az írástól eltiltani. Kölcsey azt is el akarta érni, hogy Kazinczy maga hagyjon fel fordításprogramjával, hiszen a fordítások kora lejárt, a közönség eredeti műveket kíván, a nyelv alakításának pedig gátat vet maga a nyelv, amely „maga meghatározta a maga pályáját, s maga meghatározza egykor ezen pályának végcélját s korlátjait is”.26 így körülírta azt, amit két évvel Döbrenteinek kertelés nélkül tudomására hozott: „Az út megvan törve, de nem Kazinczy, nem Báróczy által: hanem régtől fogva, az egész nemzet által.''27 Mert - amint azt már akkor megírta Kazinczynak - „a magyar nyelvnek természetében fekszik a neologizálás," hiszen állandó változás jellemzi.28

Az eredetiség igényét már az 1790-es években jelezte Csokonai és Kármán József,29 a viszonyok azonban nem kedveztek ennek a programnak. Kölcsey fellépése viszont fordulatot jelez. A lasztóci levelek - Fenyő István szerint - „a születő magyar romantika programiratának'' tekinthetők.30 Szerzőjük élete és műve minden kortársánál jobban példázza a szuverén ember szuverén közösség iránti igényét. Kölcsey az egyén és közösség viszonyát is másképpen láttatta: „A patriotizmus, mint minden egyéb, ezer emberben ezer modifikációt szenved. Egyik a korcsmát kastélynak nézi, másik a kastélyt is korcsmának. Mindeniknek szüksége van hidegebbvérű kalauzra. "31 Ez a kalauz: a nemzet eszménye, amint ezt Rákóczi hajh... című versében két hónappal korábban - 1821-ben némi változtatással (Fejdelmünk hajh... címmel) megjelent - szabadságharcos látomásának végén jelezte: „S ledőlt országok hamvain l Egy szép hon támad fel." Kölcsey a közéleti cselekvés irányában keresi az egyéni autonómia érvényesítésének a lehetőségét, ugyanakkor a nyelvalakító ember korlátáira, és ezzel - átvitt értelemben - a

23 Ladislaus Teleki: Über die Einrichtung einer Gelehrten Gesellschaft in Ungarn. Pesth, 1810.15.

24 KFL XIII. 485.

25 KFL XIII. 487.

26 Kölcsey Ferenc: Levelezés. I. szerk. Szabó G. Zoltán. Bp., 2005. 567.

27 Kölcsey Ferenc: Levelezés, 372.

28 Kölcsey Ferenc: Levelezés, 396.

29 Szauder József: Kölcsey Ferenc. Bp., 1955. 63-66.

30 Fenyő István: Haza s emberiség. A magyar irodalom 1815-1830. Bp., 1983.183.

31 Kölcsey Ferenc: Levelezés, 570.

28