Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Miskolczy Ambrus: A nyelvújítási viták metapolitikája (Kazinczy az egyéni szabadságért)
történelemalakító ember korlátáira is figyelmeztetett. Amikor arról írt Döbrenteinek, hogy „a nyelv maga meghatározza magát", hozzátette: nem a grammatika és nem szótan határozza meg egy-egy szó átvételét, „hanem Valami-Más, amit megnevezni nem lehet”?2 Kazinczynak még azt is jelezte, hogy „az e félékről - mármint a nyelvújításról - egyes ember, sőt az egész nemzet is nem ítélhet, mert az újat sokszor egészen ismeretlen okok fogadtatják el"?3 Ez már Kazinczynak misztikusan hangozhatott. A felvilágosodás transzparenciájá- nak igénye erősebb volt benne. De emellett az érzékeny neoklasszicista kemény csapást kapott az érzékeny romantikustól. Igaz, számára a klasszikusok utánzása egyfajta védekezés is volt, mert így a fordításokban saját eszméit és saját érzékenységét mások eszméiként is megjeleníthette. Gyakran fordított át verset prózába. Kölcsey viszont nem kímélte: „a nyelv csak olyan fordításokkal gazdagulhat, melyek az originál színét megtartják".32 33 34 Rákóczi Ferenc harcias dicsőítése sem lehetett Kazinczy számára követendő példa. Visszatartotta a börtön emléke. Az új nemzetiségkultuszt pedig nem is értette, az 1810-es évek végén a Tudományos Gyűjteményben jelentkező okfejtéseket, az új nacionalizmusban jelentkező erős - a romantika által uralkodóvá tett - érzelmi és misztikus töltet idegen maradt számára.35 Mert ugyan a nemzetiség: „Szent cél. De én irtózom az oly nemzetiségtől, mely a külföldi szépet és jót irtózza, mert az külföldi. ”36 Kötelességének tartotta a külföldi értékek elismerését. Mert: „Én szeretem hazámat, ha tetszik, a dühösségig, de nem a hazugságig. "37 És ezért kész volt a kompromisszumokra. Elfogadta a szokást is mint nyelvszabályozó tényezőt. Elfogadta a nyelv géniuszára való hivatkozást, az általa normatívnak tartott nyelv ideálja mellett. Szauder József így jellemezte Kazinczy helyzetét: „Megtartja régibb koncepcióját, de már helyet enged az előnyomuló újnak is. Nemzeti szokás; eredetiség; a nyelv géniusza: ezekkel a fogalmakkal a meginduló magyar romantika rohamozza Kazinczy irodalmi elveit, válságát döntő módon a magyar romantikánakfelsarjadása -1815-18 között még forrásvidékén vagyunk - idézi elő. "38 És ő, aki elzárkózott és tartott az eredetiségtől, 1816-ban Kölcsey biztatására hozzáfogott emlékiratai összeállításához, büszkén vallva, hogy „itt egészen originál vagyok."39 És közben dúlt a „pennaháború", hogy Beregszászi Nagy Pál helyzetjellemzését idézzük. És mélyen igaz, hogy „ezen háború tulajdonképpen nemzeti nyelvünk háborúja".40 Méghozzá elég kíméletlen háborút folytattak. A mérvadó jellegűnek szánt Tudományos Gyűjtemény például nem közölte Beregszászi vitaírását, holott a sajtóetika íratlan törvénye szerint közölnie kellett volna, mert ez csak válasz volt Kazinczy nagyon éles recenziójára. A vita megint a metapolitika terére vezet. Mert amikor Beregszászi az írói szabadság korlátlansága miatt nyelvi anarchiától tartott, és leszögezte, hogy „a nyelvben még a monarchiának sincs semmi helye, annyival inkább a tyrannisnak nincs,"41 32 Kölcsey Ferenc: Levelezés, 372. 33 Kölcsey Ferenc: Levelezés, 572. 34 Kölcsey: Levelezés, 581. 35 KFL XV. 578. 36 KFL XV. 107. 37 KFL XV. 196. 38 Szauder József: Bevezetés. Kazinczy Ferenc: Válogatott művei. I. Szerk. Szauder József. Bp., 1960. CV. 39 KFL XIV. 210. 40 Beregszászi Nagy Pál: Pennaháború. Sárospatak. 1820. 7. 41 Beregszászi: Pennaháború, 71. 29
