Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Weszely Tibor: A Bolyaiak vonzásában (Vekerdi László és a Bolyai-kutatás)
A Bolyaiak vonzásában Vekerdi László és a Bolyai-kutatás Ezt a földet nekünk kell fénnyel behintenünk, ezt nekünk kell kedvvel, kultúrával, sok vágy beteljesítésével feldíszítenünk. - Miénk a fény, amit lelkűnkbe fogadunk, s a föld, amelyen élünk, és meghalunk. Tamási Áron A nyolcvanadik életévében járó Bolyai Farkas, az elmúlás örök törvényén elmélkedve szomorúan írta 1855. március 20-án fiának, Jánosnak címzett levelében: „Gaussról többen mondták, hogy halálát olvasták: nagy világosság aludt ki a földön - senki sincs már tavaszom mezején, egyedül maradtam -, s nemsokára én se leszek többé." Napjaink magyar kulturális közösségét tekintve most, Vekerdi László halálakor, mi is kijelenthetjük: „nagy világosság aludt ki a földön". Egy felbecsülhetetlen tudású, ám végtelenül szerény s egyebek közt ezért meghaj- líthatatlan személyiség távozott el közülünk. Sokoldalú tevékenysége állandó termékenyítő forrás volt a rá odafigyelőknek. Enciklopédikus tudását szer- tesugárzó megnyilvánulásai közül időzzünk el a két Bolyaival kapcsolatos írásainál. Bár orvosként indult, de több szemesztert hallgatott matematikából, s kutatókat is meglepő biztonsággal tájékozódott diszciplínáiban, hibátlan következtetéseket vont le. Bolyai János zseniális tevékenységének elemzéseiben a paradigmaváltó tudománytörténeti fordulat és a drámai emberi viszonylatok hiteles közelképe izgatta, miközben nemzeti örökségünk egyik legnagyobb értékének felmutatása is cél volt. Minden ezzel kapcsolatos tanulmányra, műre felfigyelt, szakmai észrevételeit, valamint értékítéleteit közzétette. Helytálló megállapításai, kritikai megjegyzései, a pozitívumok hangsúlyozása további meggondolásokra késztettek minket, akik e témakörben kutattunk. írásai többnyire egy-egy frissen megjelent munkára vonatkoznak, de közben általában számba veszi, szintetizálja a hasonló eredményeket, azok Bolyai-kutatásra gyakorolt hatásait. Erre vonatkozóan megemlíthetjük Benkő Samu: Bolyai János vallomásai című könyvéről írt felismerő erejű ismertetőjét (Valóság, 1969. 4. sz., 110-112. old.), majd a Bolyai János új világa (Elet és Irodalom, 1973. nov. 3.), A Bolyai-kutatás változásai (Természet Világa, 1981. 2. sz.), Mint magas kilátóról (A Hét, 1982. 13. sz., Bukarest), Bolyai János a matematikában és a történetírásban (Bolyai-emlékfüzet, a Kilátó különszáma, 1985), Bolyai-gyűjtemény a Bolyai-kutatásban (Örökségünk élő múltunk, Gyűjtemények az MTA Könyvtárában, Tanulmánykötet, 2001, 85-107. old.), Változók és konstansok a Bolyai-kutatásban (Természet Világa, Bolyai-emlékszám, 2003) írásait. A Bolyai-kutatás változásaiba beleolvasva a jellegzetes Vekerdi László-s meglepetések nem sokáig váratnak magukra: 84
