Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - VEKERDI LÁSZLÓ (1924–2009) - Simoncsics Péter: Egy szabad ember emlékezete
hogy lélekben és igazságban imádják} Mind a két mondat a Nyugat szentkönyvéből, a Bibliából származik. Ha az előbb mondottak ezzel a két kijelentéssel szemben is érvényesek, akkor a nyugati ember egész életében, tehát egyéni és társadalmi létének minden megnyilatkozási formájában jellemző alapvonásként ott van a lélek és az igazság. Megfigyelésünk sikere érdekében ne aprózzuk el túlságosan ezt a két fogalmat. Ugyancsak megfigyelésünk sikere érdekében azonban tagolatlanul se hagyjuk egészen, hiszen túlságosan általános, elvont, azonkívül pedig idők folyamán jelentésváltozást is szenvedett fogalmak. A lélek először is és mindenekfelett uralkodó fogalmi jegye szerint is lélek, tehát nem test. Tér, idő és kauzalitás alá nem vetett, anyagtalan valami. Végtelen, örök és csodálatos, ha mind a három jelzőt összesűrítem egyetlenegy kifejezésbe: szabad. [...] Ha tehát Nyugat világnézete következetes és élő erő, a nyugati életet ez a lelkiség kell hogy jellemezze. Minden életnyilvánulásában ott kell lenni a végtelenség, örökkévalóság, csoda, azaz: a szabadság félreismerhetetlen jelének, vagyis a szellemiség összetéveszthetetlen velejáróinak. Ez a szellemiség a nyugati világnézet szubjektív eleme, amely a nyugati ember leikéből árad ki és ráömlik a nyugati világra. A nyugati világ pedig, a nyugati ember külső világa (környezete, ha úgy tetszik), abban kell hogy különbözzék minden másfajta világtól, hogy egyszerre rejtekhelye és lelőhelye az igazságnak. A nyugati ember belső világa: lélek; külső világa: igazság. Az igazságot nem az ember teremti, nem is a világ diktálja. Az igazság nem a dolgok anyagszerűségében van, hanem azok fölött (vagy mögött, a névutó itt nem speciális jelentése szerint jelentős). Az igazság formája szerint: szép, tartalmát illetőleg: igaz, tendenciája pályáján haladva: jó. [...] Ha külön jelzőt szenteltünk a testben lakozó léleknek és hangsúlyoztuk szellemiségét, meg kell külön jegyeznünk azt is, hogy a szép, igaz és jó igazság materiális vonatkozásában: egész, s ha itt is egyetlen jelzőbe sűrítjük az igazság többi jellegzetességeit, akkor azt kell mondanunk róla, hogy az igazság in ultima analysi: szent. A nyugati élet tehát a maga hamisítatlan megjelenési mivoltában szabad, a nyugati világ pedig, akárcsak egy hatalmas katedrális: szent. A nyugati világnézet két alappillére: a szabadság és szentség." (Karácsony 1933/1991: 18.) Miért idézem Karácsonynak ezt az - első olvasásra úgy tetszhet - „vallásos" eszmefuttatását a magát mindig ateistának valló Vekerdi László életével kapcsolatban? Mert Vekerdi László lélekben szabad nyugati emberként - hitvalló őseinek elszántságával - egész életét az igazság keresésének szentelte. A protestantizmus lényege és vallásokon, felekezeteken túli üzenete (ami mindannyiunk számára föl van ajánlva), hogy az egyén méltó a „lelkiismereti szabadságra", amit nem adnak ingyen, amiért meg kell harcolni, s amivel együtt jár, hogy tettéért mindenki maga felel. (Más kérdés az Istenben való hit, mert az kegyelem dolga.) Vekerdi László, fölteszem, korán kiszakította magát az egyház, a maga kálvinista egyháza testületi kötelmeiből, de nem engedett semmilyen más korporativ alakulat, egyház vagy párt csábításának sem: szabad ember maradt.1 2 1 Az első mondat locusát nem találtam meg, a második mondaté: János 4:24. 2 Híven illegális ellenállói múltjához 1945-ben csatlakozott a kommunista mozgalomhoz, mert attól várta az emberi méltóságra tekintő, igazságos társadalom eljövetelét, de tévedésére hamar rájött, és vállalva a szabad ember függetlenségének kockázatát, folytatta munkásságát ezután. 68
