Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Grecsó Krisztián Mellettem elférsz „Nincs bennem semmi a múltból. Kassák Lajos ,,[A] múlt az, ami jelenemet és jövőmet nagy részben meghatározza" Ugyanő, 11 évvel később Én a testemmel szerződést kötöttem. Az inak, szalagok, izmok legyenek mindenütt lazák, akár egy szárítókötél. Ha előrehajolok, érinteni szeretném a földet, nyújtott lábamban közben húzódjon, feszüljön az izom, a combomban, a vád- limban jajgassanak az inak, de áhítsák a próbatételt. A has legyen természetesen lapos, a bőr mindenütt feszes és friss, a szemem körül is, a halántékomon oldalt, ahol a nevetés és hunyorgás már goromba árkokat hagyott. Egészséges akarok lenni, mert a múlt tele van halállal, és én érezni akarom, hogy bírom a halált, a családom, a régi idők emberei nem kezdenek ki. Hogyan viseljem az emléküket másképp? Miért kellene őket elviselni?, kérdezte tőlem nemrég Kákossy autószerelő, a Balaton-parti nyaralóját akarta eladni, és már percek óta azt ismételgette, hogy egy ilyen férfiembernek való éppen, aki már nem kamasz, szédítheti a nőket. A fenyők mellett, egy vékony csíkban látszik a víz. Az angyalföldi közfürdő termál- és fertőtlenítőszagú folyosóján álltunk, a szauna előtt, szétkentem a zúzott jeget a szívemen. Magammal akarok tisztában lenni, mondtam, aztán a tarkómra tettem a jégkását. Húsz percet ültem bent a sima szaunában, a forró lapockámon csúszott le a jég. Nem volt odavaló a mondat, a szerelő nem értette, mit akarok, kínálgatta tovább a nyaralóját. Gatyában, gondoltam, nem látszik, kinek mire futja, nem tudom megvenni a nyaralót, mondtam. Kákossy fölhúzta az orrát, visz- szament az aromásba. Kiléptem a papucsból, ráálltam a letaposott jégszőnyegre, égetett, belülről forró voltam, a jég, úgy éreztem, lemarja a talpamról a bőrt. Ezt ilyen egyszerűen és nyilvánvalóan még senkinek nem mondtam, gondoltam bele, Kákossyval meg egyszerűen közöltem. Egy idegennek, egy autószerelőnek mondtam meg, akinek mellettem a kabinja, és mindig mikor jön, kacsint, fekete nejlonszatyorral jár úszni, mint én, gyorsban megy negyven percet, én mellben harmincötöt, de még sohasem váltottunk egy szót sem, és most, mikor nem vettem meg a nyaralóját, megmondtam, miért akarom én ezt az egészet. A nyomozást. A szakértőkkel nem ment ilyen egyszerűen, a szakértőkkel rosszul jártam, pedig nem is a nyomozás miatt mentem, azt nem mertem volna elárulni nekik, féltem volna, hogy bolondnak néznek. A helyemet keresem, ezt mondtam, szó szerint, mégsem értettük egymást. Először paphoz mentem, úgy tanultam, a papok 14
