Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Gajdó Ágnes: Baka István két levele
Gajdó Ágnes Baka István két levele Baka Istvánt a szegedi Kincskereső-táborban ismertem meg. Akkoriban még a Tisza- parton, a Fürj utca 92/B-ben gyűltek össze az ország minden pontjáról az irodalmat kedvelő 10-14 éves gyerekek a szegedi ifjúsági folyóirat által szervezett nyári táborba. Édesapám, Gajdó András az előszállási klub vezetőjeként a lap megalakulása óta figyelemmel kísérte a Kincskereső-pályázatokat, -felhívásokat, és már ez első, zánkai táborba meghívtak egy kiváló előszállási diákot, történetesen a bátyámat. Nekem hétéves koromban volt abban a szerencsében részem, hogy az 1982-es táborban, június 16-26. között ott lehettem a nagyokkal Szegeden. Igaz, hogy még nem teljes jogú táborlakóként vettem részt a foglalkozásokon, mégis nagyszerű és maradandó élményt jelentett az a tíz nap. Máig emlékszem Ilia Mihály előadására Szeged irodalmi múltjáról vagy az Annus Józseffel, Janikovszky Évával, Petrovácz Istvánnal, Simái Mihállyal, Tóth Bélával való találkozásra, beszélgetésre. Baka István a kétévente tartott szaktáborokban versírást tanított az érdeklődőknek, s később a tehetséges diákok útját egyengette is. Például Nagy Gáborét, aki a mi szakköri naplónkba 1985. június 23-án bejegyezte egyik költeményét, a Fekete lyukká sűrűsödve című ars poeticát, mely kilenc nappal korábban keletkezett. A Sztyepan Pehotnij testamentumában pedig olyan Baka-vers szerepel (Változatok egy gyerekversre), amelynek első két sorát az 1977. évi táborban egy előszállási kislány, Svetics Ildikó írta: „Lyukas az ég bársonytakarója, / kirágták a csillag-egerek." Később még öt alkalommal jártam a Kincskereső-táborban, s életre szóló barátságot kötöttem az irodalommal, a Tisza-parttal és a várossal. Nemcsak kedves költőm, József Attila miatt jelentkeztem a szegedi egyetemre, hanem azért is, mert gimnáziumi osztály- főnököm és magyartanárom, Lukácsi Pálné Mészáros Irma is ott végzett, épp Baka István csoporttársaként, s valamiképpen az ő nyomait is követtem az ódon épület tekervényes folyosóin. Amikor 1993-ban felvettek a József Attila Tudományegyetem magyar szakára, már rendszeresen jelentek meg írásaim különféle lapokban, de próbálkoztam a költészettel is, bár sosem tartottam verseknek akkori versformájú szövegeimet. Végül rászántam magam, hogy felkeresem ez ügyben Baka Istvánt. Levelemre, amelyhez néhány verset is mellékeltem, szinte azonnal érkezett válasz: Kedves Ági! Örültem a levelednek, s arra kérlek, előbb-utóbb keress meg, mert nagyon rossz levélíró vagyok, viszont egész jól lehet velem beszélgetni. Általában itthon vagyok (délelőtt és este szinte mindig), de szombat délelőtt]eimet a Kincskeresőben töltöm - ez a „fogadónapom". Sajnos nem gyógyultam meg teljesen, úgy döntöttem, „leszázalékoltatom" magamat - így viszont több időm marad írásra 106
