Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Kovács Krisztina: Térkép repedésekkel (Táj- és térképzetek Mészöly Miklós novellájában)

is elképzelhetővé tesznek.58 Magyarázat lehet erre az az elbeszélői technika, amelyről Thomka Beáta Mészöly-monográfiájában ez olvasható: „A folyamatossággal szembeállított megszakítottság az elbeszélő időtudatával függ össze." A tiszta egyidejűség, az esszékben többször megfogalmazott mellérendelés megvalósulásával találkozunk.59 A novella szimbolikus helye, az Öregek Parkja (Veres András elemzésében a jelentéktelen változás állapota uralja) a» utolsó domborzati forma, amely ezt az egyidejű univerzumot jeleníti meg.60 A közeg a Jurij Lotman által varázslatos térnek nevezett helyszín legfontosabb tulajdonságával rendelkezik, változásainak folytonossága állandó állapotává válik.61

Ez az az időtlenség, amelyet Mészöly a Hamisregény szövegösszekötő önismétléseiben újra és újra megerősít. így kerülhet az Alakulások című novella elé például a Fakó foszlányok egy szöveghelye. („Mossa az ülepüket a szőke Duna. ")62 A Duna közös kulturális nyelv, térelválasztó és összekötő szereppel, historikummal és történetfelettiséggel, lét- és ismeret- elméleti szereppel bírva a Mészöly számára fontos sűrítés tökéletes domborzati formája. A térség irodalmainak kedvelt motívuma, az általa kínált lehetőségeket számos írás érvényesíti poétikusan és hitelesen. Közülük a legismertebb, enciklopédikus invenciókat hordozó szöveg Claudio Magris Duna című írása,63 de jó összefoglalást ad Végei László néhány esszéje, így a Dunaparti sétány, Bábeli habfodrok.64

A táj mint elképzelt és valószerű látvány. A történetek felett álló geokulturális tér sajátságai

A Bolond utazásban változatos térképzetekkel találkozunk, az ikonleírások, térképmetafora, térképhasonlat, narratív képi reprezentáció, képi irónia változatai bomlanak ki.65 66 Ehhez képest a Térkép repedésekkel Kisoroszija és Bolíviája a referencialitás szigorúságából és a sokszorosan mimetikus fikcióból egyszerre épül fel. A Kisoroszi környékét ismerők számára könnyen megjeleníthető, hiteles leírást olvashatunk a tájról: „Télen a szigetcsúcstól északra, tompa ék alakban, hatalmas homokpad nyúlik a Dunába, pár centis jég fedi, a dér erre fagy rá. "6b Míg a bolíviai sivatag látványa a hitelesség és valóság felettiség elemeiből épül. Láthatjuk, a szakirodalomban írásról írásra változóként definiált mészölyi elbeszélésmód egy novellán belül is változhat.67 Az adekvát és varázslatos térformák a Térkép repedésekkel mikrotörténetei között folyamatosan áramlanak. A novella archaizmusok nélkül is tartalmaz historizáló képeket, de az ideológia és morál korszerű problémáit is körüljárja. A bolíviai jelenet és a novella zárlata e szerkezet egymással akár oppozícióba állítható

58 Erdélyi 1982,114.

59 Thomka 1995, 19.

60 Veres 1982,113.

61 Jurij Lotman: A művészi tér problémája Gogol prózájában. Ford.: Mercz A. In: Kultúra, szöveg, narráció. [orosz elméletírók tanulmányai] In Honorem Jurij Lotman. Szerk.: Kovács Á.-V. Gilbert E. Pécs 1994, 119-185., 141.

62 Mészöly 1995, 7.

63 Claudio Magris: Duna. Ford.: Kajtár M. Európa Könyvkiadó. Bp., 1992.

64 Végei László: Dunaparti sétány. Bábeli habfodrok. In: Hontalan esszék (1981-2001). Jelenkor Kiadó. Pécs, 2003. 221-224.

65 Thomka 2007, 71.

66 Mészöly 1975, 776.

67 Grendel 2002, 80.

97