Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Kovács Krisztina: Térkép repedésekkel (Táj- és térképzetek Mészöly Miklós novellájában)

Az orosz kisvárost egy váratlanul visszatérő artefaktum, a vagonban látott „prizmázó-ka- lapács" vezeti be. A környezet/valóság feldarabolásának konkrét és metaforikus eszköze a történet rétegeit bontja ki. Egy meszes hulladékgödör az őskori telltelep rétegsorát adja ki. Az azonosítás annál is könnyebben adódik, ha meggondoljuk, hogy a teli keletkezését tekintve maga is szeméthalom. A kép a Mészöly-oeuvrében ismerős párhuzamokkal rendelkezik. Egy avar sír (Térkép Aliscáról), egy „évszázados fa" (Magyar novella, Sutting ezredes tündöklése) vagy a Béri Balogh Adámmal közös latrina (Magyar novella) a korszakok egymásra épülését hordozó közvetítőkként épülnek a tájba.

A meszesgödörtől a Holt telkekbe, egy bizonytalan topográfiai és fényviszonyok között játszódó regény világába lépünk, a Gogol-allúziók intertextualitásukban máris egyértelműen nem helyeket teremtenek.42 A konkrét szöveghely (N. kormányzóság) kapcsolatait Thomka Beáta fejtette fel, elemzésében a motívum Mészöly-átírásainak enciklopédiáját olvashatjuk.43 Az utópiába érkezést az évszakok bizonytalansága hangsúlyozza. A narrátor augusztusi érkezésről beszél, míg a novella felütésében „ez még nem augusztus" megállapítás szerepel. Veres András tanulmányában kiemelt jelentőséget tulajdonít ennek a körülménynek.44 Ami történik, az egész életmű ismeretében mégsem váratlan. A Mészöly- szövegek saját szabályrendszerük szerint működnek, és sok esetben tartalmaznak hasonló „elszólásokat".

A novellában a képlékeny határvonalak egymás után sorakoznak. Fizikai természetüket, rugalmasságukat Georg Simmel a táj működéséről szóló tanulmányában ozmózishoz hasonlóan gondolja el.45 Thomka a szerkezetben „egy különös, átmeneti sávban szituált" rendszert lát. Mészöly, miközben a jól ismert természeti, vidéki környezetet írja, teremti újra, helyenként elválik e felülettől, irracionálissá válik.46 A látvány az emberi sors jelentésességének nyomában jár.47

Ahogy a Bolond utazásban Cseprikálovics Borbála testtájai tereptárgyakként jelennek meg, a Térkép repedésekkel jeleneteiben a tárgyak között, rajtuk keresztül sétálhatunk.48 Tolcsvai Nagy Gábor a novella értelmezésében éppen ezért az erős nominalizációt hangsúlyozza. A főnevek gazdag hálójából egy olyan szövegháló teresül, amelyben a főnevek a címben említett tereptárgyak, térelválasztó elemek. Az imaginárius tér így nem leírással, hanem megnevező felsorolással jön létre. (Pálya, salakbánya, bokor, őrház, latrina, szennyvízlecsurgó, felhőfoszlány, kupé, holdfény, pillantás, munkásasszony, szem, száj, kocsi, csecsemő, fasor, műút, kalapács stb.)49 A főnevek nagy száma, Tolcsvai ezt meggyőzően bizonyítja, vizualitással telíti a novellát. Ez a táj az elbeszélés tárgya, a szerzőnek annyira fontos közérzet megteremtője. A formát Mészöly az Érintések egy rövid írásában az éberség valóságot térképező formájaként írja le. Az érzékeny észlelés nemcsak azokat az „utakat", folyókat", „domborzatokat" tünteti fel, amelyek a tájékozódáshoz szüksége42 Mészöly 1975, 771.

43 Thomka 2007, 51.

44 Veres 1982, 110.

45 Georg Simmel: A táj filozófiája. In: Velence, Firenze, Róma. Művészetelméleti írások. Vál. és ford.: Berényi G. Atlantisz-Medvetánc. Bp., 1990, 99-110., 91.

46 Thomka 1995, 52.

47 Szirák 1995, 51.

48 N. Tóth 2006,113.

49 Tolcsvai Nagy Gábor: Dohok a szövetben. A reprezentáció era példája Mészöly Miklós prózájában. Alföld (47) 1996. 3-4. sz. 57-66. 58.

95