Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Kovács Krisztina: Térkép repedésekkel (Táj- és térképzetek Mészöly Miklós novellájában)

reflektorfény, erős nap- vagy holdfény jelzi.35 A vonatról leugró narrátor a fényt követi, az utolsó fényforrás pedig a táj „öngyulladása", amelyet Erdélyi Ildikó novellaelemzésében az önazonosság és érzékelőképesség elvesztéseként értékel.36 Akárhogy is, de a narrátor önértelmezése kezdettől és tudatosan bizonytalan.

A „láthatatlan tér" keretezése, átjárás és határátlépés

A Térkép repedésekkel textúrájában a természetellenesen erős holdfény, a látás feltételezhető bizonytalansága a helyszínek/terek közötti tényleges/képzeletbeli átjárást készíti elő. Az osztatlanság, a térelválasztó elemek hiánya miatt („nyílt pálya") a teret és a történeteket elválasztó „folyosók" szerepét a tárgyak töltik be. A határsávok az észlelést zavaró körülmények miatt hol elmosódnak, hol nagyon is direkt módon idéződnek meg: „

Hallom, ahogy az átjárón átbotorkál a másik vagonba. "37

Az első jelenetben a teret a fasoron túl világító fényszóró szabdalja fel, de mindezt úgy, mintha valójában nem is létezne: „De autózúgást nem hallok; s a fénysáv is »visszavonja« - »visszaszoppintja« magát. "38 A narrátor a legalkalmasabb kifejezés keresésével a lehető legpontosabb leírásra törekszik. Átjárását a bolíviai jelenetbe a vagonok között haladás képével erősíti. A módszer lassú olvasásra késztet és elbizonytalanít: mikor léptünk át valójában?

A sivatag kezdetben kietlen, értelmetlen, irracionális („dögkeselyűk árnyéka", „salakdombok elefantiázisa"), később mégis valószerűvé változik. Bolívia: így minden érthető, „földrajzilag is mennyire pontosan betájolt. "39 Az égető napsütés végig ébren tartja a gyanút: hol vagyunk, hol haladtunk át és átléptünk-e egyáltalán a másik történetbe. A váltást jelző „repedezetlen csillogás" Mészöly nyelvében következetesen alkalmazott alakzat. Az üvegcserepek, mozaikdarabok, széttört tükördarabok a történetek összeillesztésének aktusait imitálják. (1. Magyar novella, Anno, Fakó foszlányok nagy esők évadján, Bolond utazás, Saulus). Ez a tevékenység néha értelmetlennek tűnik (Gondoljunk Kumria rác apácáral Anno), mégis a narrátor öndefiniáló gesztusaként működtethető. A szakirodalom sokszor kitér a motívumra, legtöbbször a történet rekonstruálhatóságának metaforájaként említve a széttört cserepet.40

Az így létrejövő hely tehát az utópisztikus tér minden sajátságával rendelkezik. A krónikás-narrátor a Mészöly-szövegvilágban otthonos módon operatőrként viselkedik. A történetek közötti átmenetek váratlan vágásként, vagy ennél lassabb tempójú áttűnés- ként is értelmezhetők. Ezt a vizualitással telített közeget Veres András értelmezésében verisztikus, fényképszerű leírásként jellemezi.41 A hatást az előző jelenetek a közérzetet is őrző, enigmatikus jelenségekkel („a keselyű árnyéka követ tovább") erősítik. A képekre bomló történetek között ok-okozati viszonyt létrehozó dolgok jelennek meg tereptárgyakként.

35 Michel Foucault: Előszó az áthágáshoz. Ford.: Kutor T. Pompeji (7) 1996. 2. sz. 7-26., 26. Ezzel a felfogással találkozunk Tomislav Zigmanov már idézett tanulmányában. Zigmanov 2005, 51.

36 Erdélyi Ildikó: Térkép repedésekkel. In: „Térkép repedésekkel". A társadalmi értéktudat változásai novellaelemzések tükrében. Művelődéskutató Intézet. Bp., 1982,114-116., 116.

37 Mészöly 1975, 768.

38 Uo. 768.

39 Uo. 768.

40 Megyaszai 2002,183.

41 Veres András: Térkép repedésekkel. In: „Térkép repedésekkel". A társadalmi értéktudat változásai novellaelemzések tükrében. Művelődéskutató Intézet. Bp., 1982,109-113., 109.

94