Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Kovács Krisztina: Térkép repedésekkel (Táj- és térképzetek Mészöly Miklós novellájában)
ne, ezzel a hellyel a Térkép repedésekkel bolíviai jelenetében találkozunk. N. Tóth Anikó elemzésében a Magasiskola fényketrecének nyomasztó, távozásra kényszerítő szerepét hangsúlyozza, gondolatai egyben a vizsgált novella érvényes olvasatai.27 A végtelen tájat a narrátor csak a folyamatos áttekintésnek nevezett módszerrel birtokolhatja. Ebben a látványban a magasból szemlélt totálok és az eget felmérni vágyó magatartás egyszerre vannak jelen. Borisz Uszpenszkij A kompozíció poétikája című kötetében e nézőpont (orosz) irodalmi hagyományait elemzi.28 Az egyik legerősebb, mára topikussá vált kép a Háború és béke jelenete Andrej Bolkonszkij austerlitzi csata utáni nézőpontjáról. Mészöly a szemlélődés ilyen módját Az ember, akit megölt című szövegének zárlatában rögzítette: „Andrej herceggel mi is felnézhetünk a csillagos égre."29 A Mészöly-próza táj- és természetelemei a kapcsolatfelvétel kísérleteinek helyei. De a tájba vetettség a létbe vetettség jegyében sokszor az abszolút másik elérhetetlenségeként értelmezhető.30 A Térkép repedésekkel bolíviai szcénájában e magatartás stációit olvashatjuk. Az „egymás hulláját cipelő" hősök A tágasság iskolájában vázolt „függés és egymásrautaltság" fogalmait játsszák el egy konkrét színpadi alaphelyzetben. Ez a kép Mészöly Camus- esszéjével is könnyedén összeolvasható. A gyakran citált passzus szerint Camus olyan „[...] hősöket teremt, akik térbe vetett számkivetett öntudatukkal egy pillanatra sem engedhetik át magukat a félhomály lazításának [.. J"31 A lemeztelenítő világosságban, a „kőbányaprérin" vándorló „sziszüphoszi" alakok ugyanígy „fénybe-vetettek", a fényben lét a szabadságuk és a börtönük. A Térkép repedésekkel a Camus-esszé tézisét, a megértés hiányát szövegszerűen is igazolja. Eszerint a megértést nélkülöző állapot (a novellában a közös nyelv hiánya) a láthatatlan tér és közérzet immanenciáját teremti meg. Táj és közérzet hasonló elgondolásával találkozunk Miroslav Krleza regényeiben. A horvát író a monarchikus narratívát nyomasztó változatlanságában megragadó szövegeiben sokszor határtalan terekkel találkozunk. Krleza helyei azonban elsősorban fénytelenségükben, ködös sötétségükben hordozzák a térség atmoszféráját. Szövegeinek ismétlődő stílusjegyei „a fénytelenül borongó ég”,32 a „súlyos, sűrű, szürke pannóniai köd",33 vagy éppen a „zágráb-budapesti" vasútvonal menti táj „ostobán unalmas színtere".34 Tájábrázolásában a Mészöllyel azonos módon, mozgás és utazás közben szemlélt környezet a mozdulatlanság, állandóság jelentéseivel telített. A látszólag végtelen térben és fényben mozgó alakok számára a behatárolódás létfeltétel. A következő történetbe ugorva határok, zárt formák, enteriőrök felé haladnak. Az elhatárolódás olyan axióma, amelytől a terek ontológiai nézőpontúvá válnak, ezt a hatást a közöttük utazás csak erősíti. Foucault térfilozófiájában az „áthágás" éjszakai villámfényhez hasonló jelenség. A Térkép repedésekkel történeteiben ezt a történést valóban 27 N. Tóth 2006,100. 28 Borisz Uszpenszkij: A kompozíció poétikája: a művészi szöveg szerkezete és a kompozíciós formák tipológiája. Ford.: Molnár I. Európa Könyvkiadó. Bp., 1984, 100. 29 Mészöly Miklós: Az ember, akit megölt. (Rendhagyó szövegközlés - rendhagyó megjegyzésekkel). In: Uő. A negyedik út. Esélyek és kockázatok az ezredvég küszöbén. Történelmi-politikai esszék, tanulmányok. Életünk - Faludi Ferenc Alapítvány. Szombathely 2003. 5-26., 26. 30 Hasonló eredményre jut Megyaszai Kinga a Saulus térformáit elemző tanulmányában. Megyaszai Kinga: A tér időbeliesülése Mészöly Miklós Saulus című szövegében. In: Határon. Szerk.: Ármeán O. - Odorics F. Dekon Könyvek. Szeged 2002,179-187., 185. 31 Mészöly 1977, 111. 32 Miroslav Krleza: A Glembay család. Ford.: Dudás K. Magyar Könyvklub. Bp., 2000. 164. 33 Uő. Filip Latinovicz hazatérése. Ford.: Illés S. Európa Könyvkiadó. Bp., 1973. 55. 34 Uő. A fekete sas árnyékában. Ford.: Csuka Z. Európa Könyvkiadó. Bp., 1963. 26. 93
