Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Kovács Krisztina: Térkép repedésekkel (Táj- és térképzetek Mészöly Miklós novellájában)

meg a világot.17 A Térkép repedésekkel elbeszélőjéről ennek megfelelően nem sokat tudunk. A kocsmai jelenetben doktor úrnak szólítják, de nem biztos, hogy az. Behelyettesíthető, össze is tévesztik egy szobrásszal, bár a mindent lejegyezni vágyó szerepét végig fenntartja, („A kocsmánál hallom, hogy távollétemben mit mulasztottam. "18j. A hitelesség igénye máshol így fogalmazódik meg: „ezek fontos részletek, mert nem kívánnak indokolni semmit, viszont hallatlanul élesek."19 Más szöveghelyeken viszont az oknélküliség bizonytalanságáról olvashatunk. A novella első történetének végén a leszállítás, később az önkéntes leszállás okairól nem tudunk meg semmit, de a narrátor sem érti, mi történik: „Itt akar leszállni? [...] Akkor mi a picsának várt eddig?"20 „Mondom, hogy erre nem tudnék pontosan válaszolni. "21

Az érzékelés nyugtalanító problémáival az elbeszélő permanensen foglalkozik. Az eseményekről a narrátor sokszor csak hipotéziseket közöl: „Kiszámíthatatlan, hogy bekövetkezett-e; s ez most már nyitott kérdés marad." Később a vagonba visszatéréskor: „A besütő holdfényben bizonytalan a jelenlétem", mindez a „lassított felvételek álomszerűségével''. A „krónikás" a puskacsőbe nézve ismét ugyanannyit lát a térből, a „térképezés" vágya az írás szükségességét is jelenti. Térképezése határok közé van szorítva. A kimetszett látványon túl nincsen tudás. Többet látni nem lehetséges, ami ezen kívül van, nem kerülhet be a felmérésbe: „Kissé alacsonyabb pálya, de azért így is van néhány pillanat, amikor az én nézőszögemből a fenyőfák csíkja fölé emelkedik a tömzsi test, majdnem súlytalanul."22 23

Az elbeszélő az élőbeszéd szerkesztetlenségét imitálja, így valóban krónikásként mutatja meg magát: „A lelkész fia mondjuk Svédországban él."23 A Térkép repedésekkel térfelfogásához hasonló, a Hamisregénybe is beválogatott novellákban sorjáznak az ehhez hasonló bizonytalan lokalizálások. Jellegzetes és sokszor idézett példák az Anno című elbeszélés („Nehéz elképzelnünk Budát J...J)24" és a Térkép Aliscáról („Úgy lehetne elképzelni, ahogy a valóságban is volt [...]" bevezetői.25

A nyílt pályán veszteglő vonat és a Mészölyre jellemző fényviszonyok (a novellában tűző nap után erős holdfény) nyugtalanító, patologikus térélmény képzetét keltik. A pus- kacsövön keresztül térképező megfigyelő („szűkített blendéjű") módszere nem csak az elbeszélői teret töri szét. A láthatatlan határátlépések intim, kontúrok nélküli közegben zajlanak le. A tágas tér és a valószerűtlenül erős fény azonban nem csak a látást megzavaró körülmény, esetünkben mindig új történetet vezet be. Az effajta észlelés ismert szöveghelye, A világosság romantikája című Mészöly-esszé „Vallani fogsz!" imperatívusza, amely az ilyen módon elrendeződő közeg értelmezésének használati utasítása is lehetne.26 A Magasiskola című kisregény hálóját szervező tágas tér a szabadság toponímája is lehet17 Walter Benjamin: A kószáló. Ford.: Bence Gy. In: „Angelus Novus" Értekezések, kísérletek, bírálatok. Vál., szerk.: Radnóti S. Magyar Helikon. Bp., 1980, 850-888., 857.

18 Mészöly 1975. 780.

19 Uo. 769.

20 Uo. 774.

21 Uo. 774-775.

22 Uo. 776.

23 Uo. 780.

24 Mészöly Miklós: Anno (Albumkép a régi időkből). In: Uő. Merre a csillag jár. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp. 1985, 99-106., 99.

25 Mészöly Miklós: Térkép Aliscáról. In: Uő. Merre a csillag jár. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp., 1985, 91-98., 91.

26 Mészöly Miklós: A világosság romantikája. In: Uő. A tágasság iskolája. Bp., 1977,111-122., 112.

92