Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Kovács Krisztina: Térkép repedésekkel (Táj- és térképzetek Mészöly Miklós novellájában)

jelentéskörét vizsgáló írásában, melyben a Szirmai Károly Veszteglő vonatok a sötétben című novelláját intertextusává tevő Bolond utazás vagonjáról beszél. A pályánkívüliség, mozdulatlanság motívumai az ő elemzésében is a közép-európai térséghez kötődő létbizonytalanság kifejezői. Ezt a (köz)érzetet az állomások környéki roncstelepekről szóló leírások (Bolond utazás) csak erősítik.10

Ebben az elgondolásban természetes módon a vonat nemcsak helyeket, hanem személyeket összekötő entitás.11 A Térkép repedésekkel vagonjai ezzel szemben a kapcsolatfelvétel terei, dinamikus, intenzív közegek, amelyek probléma nélkül illeszthetők egy történeti, kultúrfilozófiai hagyományba. Ezt láthatjuk a novella Hamisregényben közölt változatában, amelyet lazán kapcsolódó preambuluma egy referenciálisnak tetsző narratívába illeszt: „Egy ilyen kivételes gyorsvonat még Közép-Európában sem akárhol áll meg - elsuhan a névtelen falvak mellett, és csak a Nagy Szemafor intésére áll meg."12 Nem más történik, csak a Mészöly számára nélkülözhetetlen történeti diskurzus megidézése. Az idézett sorokban kedves szerzője, a francia történész March Bloch szelleme bujkál. A fikciókkal és szimbólumokkal terhelt történetírás értelmezéséről szóló gondolatai köszönnek vissza. Mészöly a minél pontosabb történeti elbeszélés módszertani kérdéseit Egy jövendő nemzettudat felé című esszéjében is vázolja. A segítségül hívott Annales-iskola éppen a „mindennapi tények, részadatok, a »jelentéktelen» történetmorzsák kutatásával és felhasználásával tud merőben új távlatokkal közeledni a múlthoz. "13 A Volt egyszer egy Közép- Európa kötetet olvasva az az érzésünk, a történetek az így elgondolt múlt szépirodalomba transzformálásának kísérletei. Bár a Térkép repedésekkel vonata a hasonló működésű Mészöly-terekhez képest kevésbé merít az utolsó két évszázad magyar történelméből, a „virtuális Közép-Európa" jelentéstartományától látszólag eltávolító, szimbólumaiban és működésében mégis hasonló elrendezésről beszélhetünk. Hagyományos ideje („Tegnap este fél tizenegy, hajnali három között, "J14 meghatározott, reális temporalitású szöveget ígér. A tökéletesen működő heterotopikus háló eredményeként aztán mégis másképpen történik. Mitikus, sokszor utópikus térben heterokronikusan érzékelt időviszonyok között járunk.15

Az észlelés terei, a látvány mint patologikus élmény

A „megfigyelő" Mészölynél sokszor krónikás. Thomka Beáta joggal nevezi hát scriptornak,16 aki a hagyományos időben mindent rögzíteni vágyó narrátorként van jelen. Ez a törekvés az egyre inkább időtlen térben változni fog. A temporalitás ilyen felfogásában mozgó „idegen" elbeszélőre illik Baudelaire terminusa az inkognitóját megőrző fejedelemről. Ez az idegen saját jellegzetességeitől megfosztva, szubjektumát elrejtve figyeli

10 Bence Erika: A vonat jelentésköre a közép-kelet-eurápai kultúrában. Forrás (38) 2006. 2. sz. 97-102., 99.

11 Piszár Ágnes: Kisesszé a vonatokról. Jelenkor (34) 1991.1. sz. 78-80.

12 Mészöly Miklós: Hamisregény. Változatok a szép reménytelenségre. Jelenkor. Pécs 1995, 275.

13 Mészöly Miklós: Egy jövendő nemzettudat felé (Közelítések). In: Uő. A negyedik út. Esélyek és kockázatok az ezredvég küszöbén. Történelmi-politikai esszék, tanulmányok. Életünk - Faludi Ferenc Alapítvány. Szombathely 2003, 81-100., 99.

14 Mészöly Miklós: Térkép repedésekkel. In: Uő. Alakulások. Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1975, 767-782., 767.

15 A heterokrónia fogalma Foucault modelljében a „különleges terekben" létrejövő, a reálistól eltérő idődimenziót jelöli.

16 Thomka Beáta: Mészöly Miklós. Kalligram. Pozsony 1995, 26.

91