Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Kovács Krisztina: Térkép repedésekkel (Táj- és térképzetek Mészöly Miklós novellájában)
Kovács Krisztina Térkép repedésekkel Táj- és térképzetek Mészöly Miklós novellájában „Alisca fölé hajolva a múlt nyomjeleit kutató térképrajzoló saját emlékeiből merítve gyengéd derűvel állítja össze a tér képét." (Grendel Lajost Mészöly Miklós Térkép repedésekkel című novellája az író kedvelt módszereinek, kompozíció, szerkesztés iránti szenvedélyének megfelelően több kötetben is megjelent. így vált az Alakulások (1975), a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) és a Hamisregény (1995) fontos darabjává. A történet olvasását látszólag a beazonosíthatatlan térképzetek és fragmentáltságukban kibomló időviszonyok szervezik. Az így létrejövő narratív domborzati forma a Tomislav Zigmanov által láthatatlan térként megnevezett látvány- és térelem.1 2 A térkép szó Mészöly prózájában hangsúlyos poétikai eszköz, az életművét olvasó szakirodalomban kiváló elemzések épülnek e motívumrendszer vizsgálatára. Legutóbb N. Tóth Anikó (Szövegvándor. Közelítések Mészöly Miklós prózájához) és Thomka Beáta (Prózai archívum. Szövegközi műveletek) kötetei végezték el ezt a feladatot. N. Tóth idézett munkájában a szóban forgó írói módszert a táj felmutatásaként, a tér körbejárásaként definiálja. Elemzésében azt a folyamatot is felvázolja, amelyben a tér szépirodalmi és kultúrtörténete elszakadt a „táj mint díszlet és háttér praxisától". Végpontként pedig, és ez a Mészöly-próza térfelfogására is igaz, a táj világ- és értelemalkotó tényezővé, ontológiai szereplővé vált.3 Thomka a gyakori földrajzi konfigurációkban, a térképzetek és helynevek archaizmusában a tárgyalt próza látványi szervezettségét látja megvalósulni.4 Ez az elképzelés a Mészöly- szövegtengerben olyan fontos Camus-regény (A közöny) térképzetei és narratívái felé is utakat nyit. Roland Barthes ismert Camus-elemzésében A közöny elbeszélői módszeréből a tekintet tárgyává válást emeli ki.5 A Térkép repedésekkel széttartó történetei e tekintet reflektorfényében állnak. Ez a szerkezet teszi koherenssé az életmű több utazásra, utaztatásra épülő novelláját (Képek egy utazás történetéből, Bolond utazás, Merre a csillag jár?). Imaginárius elbeszélői terük a pontos behatárolás illúzióját keltő, de valójában időtlen vonat- vagy autóbusz-utazás. Az átmenetiség jelentéseivel terhelt közlekedési eszköz hatol be a tájba, ablakai természetes módon kínálkoznak a keretbe foglalt képi látás szá1 Grendel Lajos: A tények mágiája. Mészöly Miklós időskori prózája. Kalligram. Pozsony 2002, 22-23. 2 Tomislav Zigmanov: Széljegyzetek a sokféle határoltságú „láthatatlan tér" fenomenológiájához. Ford.: Orovec K. Híd (49) 2005. 7-8. sz. 50-58., 54. 3 N. Tóth Anikó: Szövegvándor. Közelítések Mészöly Miklós prózájához. Kalligram. Pozsony 2006, 98-99. 4 Thomka Beáta: Prózai archívum. Szövegközi műveletek. Kijárat Kiadó. Bp., 2007, 70. 5 Roland Barthes: Közöny. A Nap regénye. Ford.: Papp A. K. In: Fejezetek a francia irodalomelmélet történetéből. Spatium 8. Szerk.: Szávai D. Kijárat Kiadó. Bp. 2007. 143-147., 145. 89
