Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Adalékok az erkölcscsőszök nyilvános kivégzéseiről (Kurdy Fehér János beszélgetése Milorad Krstić-tyel, a Das Anatomische Theater alkotójával)
Saját példával élve, egy rajzomon, ahol egy férfi és egy nő tévézik, szemlátomást épp egy amerikai krimi jelenetét nézik: egy szitává lőtt hulla fölé hajoló alak a következőket mondja: „Úgy néz ki, mint Jackson Pollock!" Ez a mondat Abel Ferrara kultikus New York-i rendező pilot filmjéből származik, amellyel kezdetét vette a híres Crime Story amerikai tv-sorozat. Annak, aki tudja, hogy milyen önzetlenül szórta a festéket Pollock a padlóra fektetett vászonra, a rajzomon kívül legalább még egy Pollock-kép lesz a fejében. Azoknak, akik Ferrarát is ismerik, kétségkívül a fejükben ott lesznek a Driller Killer gusztustalan jelenetei. Mindezt együttvéve, tehát a rajz a szöveggel az én reakcióm, vagy ahogyan mondtad, episztemológiai játékom az agresszív amerikai kultúrával. Természetesen a szöveg tartalmi része mellett a tipográfia mindig is nagyon fontos volt számomra. Saját DAT-betűkészletemet is fejlesztette, amit szövegeim gépelésekor is használok, ezenkívül megalkottam a saját erotikus ábécémet is. Azt gondolom, sokban hatott rám a volt Jugoszlávia területéről származó középkori illumináció, a kézzel írt könyvekben, melyeknek a szépségét korán felfedeztem. De magát a cirill írást is említhetném, melyek mellett a képek a bizánci vizuális hagyományra utalnak, vagy akár a glagolita ábécét, amely a katolikus Nyugat örökségére támaszkodik. Semmivel sem voltak kevésbé szépek az iszlám illuminált manuszkriptjei. Nem tudom, hogy mit találtam szebbnek bennük, a képeket vagy a betűket. Ez keltette bennem a kettő szétválaszt- hatatlan egységének az érzését, amely a mai napig is meghatározó bennem. Jobb érzés számomra egy olyan könyvet tartani a kezemben, amelyben időnként képek is vannak, mint olyat, amelyben nincsenek képek. Természetesen a képek nélküli könyveket is élvezettel olvasom, de azokat nem lehet olyan „jó érzéssel" lapozgatni, mint a képpel elátott köteteket. A könyvek lapozgatása antikváriumokban vagy könyvesboltokban számomra külön élvezet. Ami a „képi áradatot" illeti, a kép végképp átvette a vezetőséget (nincs új mobilkészülék beépített kamera nélkül, és a képek pixelszáma is növekszik, az SMS-üzenetek lezsugorodtak a valamikori hagyományos levelek mondataihoz képest stb.), de nem félek a képek túlsúlyba kerülésétől, a sokaságától, hanem inkább a képpel való esetleges visszaélésektől. A mai technológia olyan fejlettségi szintet ért el, hogy a régi filmeket digitálisan át lehet dolgozni. Ez ártatlanul azzal kezdődik, hogy a régi Disney-rajzfilmekből kitörlik a cigarettát, folytatódik a II. vüágháborús fekete-fehér dokumentumfilmek kiszínezésével, vagy a korszakbéli repülőgépek és hajók 3D animációjával. A History tv-csatoma új sorozattal, „history recreated, shot by shot" (az újraalkotott történelem képről képre) reklámozza magát. A szimulákrum effektus a fejlett technikai lehetőségeivel fenyegeti az új generációkat, ahol a kép már nem a valóság másolata, hanem egy új valóság, amelyben a kiindulópont igény és tetszés szerint elferdíthető.- Miből nyersz inspirációt?- Azt hiszem, hogy legjobb kell lennie valami nyomának a múltban - mondom magamnak, és akkor felrémlik, hogy régebben hallottam Dresch Mihály előadásában egy magyar népdalt: „Túl a hegyen van egy malom, Bánatot őrölnek azon, Nékem is van egy bánatom, Oda viszem lejátszatom." Szóval az ötletet ez a népdal adta. Ha egy olyan műre akadok, amely erősen hat rám, megpróbálom megismételni, természetesen nem formailag, hanem erejében. De minden, ami 83
