Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Füzi László: Világok határán – ikerkönyv – (részlet egy készülő könyvből)
ban számomra a falu törvényei szerint rendeződött el a világ, s a falu fordította át a világ törvényeit a magam életére. A falun keresztül láttam mindent. Még akkor is, ha a valamikori elsődlegesnek tartott világ a résztvevők gondolkodásában másodlagossá alakult át. Azok között az emberek között, akikkel gyerekkoromban együtt éltem, akikkel akkor kapcsolatba kerültem, az alaptípusok megmutatták magukat. Azt, hogy ismerem az embereket, máig, s nem azokat, akiket otthon megismertem, hanem azokat is, akik szerte a világban élnek, a falunak köszönhetem. Annak a falunak, ahol felnőttem, úgy, ahogyan más a tanyának vagy a városnak köszönheti a maga valóságismeretét. Annak a tanyának vagy városnak, városrésznek, ahol felnőtt. Akkori világomnak, mint mindenki másénak, megvoltak az összetevői. Az emberekre, a munkára, a kapcsolatokra, a játékra, az elrendezettségre és a kiszolgáltatottságra gondolok, ha arra a világra gondolok. Annak a világnak az összetevőit mind le kellene írnom. Nem tudom, hogy az emberekről, élőkről vagy holtakról, máig közel állnak hozzám, tudok-e majd írni. Ma már azt sem tudom, hogy a közösségnek ez a megélése akkor nem volt-e már anakronisztikus. Nem tudom, hogy kinek volt igaza, annak, aki elfogadta a közösség törvényeit, vagy annak, aki kitört a közösségből. Vagy ki akart tömi. Mert a gondolkodásán mindenképpen érződtek, máig érződnek a meghatározottságok. 18. A legfontosabb az volt, hogy akkor mindennek éreztem a helyét. Lehet, hogy a világ akkor is hiányzott, mert tudom, hogy hiányzott, a nagyobbik rész mindig hiányzik az embernek, de mintha kevésbé hiányzott volna, mint ma, amikor jóval többet ismerek belőle. Lehet, hogy jó ideig a nagyobbik részről nem is tudtam, mert az otthon, az otthonosság elfedte azt, amit világnak gondoltam. Azt sem tudom, hogy valóban többet ismerek-e ma a világból, mint akkor. Azt gondolom, hogy ma sem ismerek többet a világból, mint régen, inkább másként ismerem azt, amit ismerek, példát is hozok erre. Gyerekkoromban annyi minden mellett írókról is tanultunk, köztük olyan íróról, akiről felnőtt életemben számos tanulmányt írtam, könyvet is, száznál több levelet közöltem a levelezéséből. Néha rákérdezek magamra, vajon többet tudok-e róla most, amikor mindent elolvastam, amit írt, s azt hiszem, azt is, amit könyveiről, gondolkodásáról írtak, mint akkor, amikor csak előre kialakított sémákat tanítottak vele kapcsolatban. Abban a rendszerben, amelyikbe akkor helyezték, biztosan nem tudok róla többet, mert vele kapcsolatosan most egészen másképpen tudok mindent, mint ahogy akkor tudtam bármit is. Akkori tudásom és a mostani nem vetíthető egymásra. 33
