Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Füzi László: Világok határán – ikerkönyv – (részlet egy készülő könyvből)

Az sem, amit akkor tudtam a világról, s amit most tudok. Nem a valamikori, gyerekként megismert világom bővült ki, hanem mintha egy másik került volna a helyére, ezért vannak állandó hiányérzeteim.

Ha az akkori világból, világomból nőtt volna ki a mai, lehet, hogy nem érez- ném ezeket a hiányokat.

Ha naponta látnám azt a teret, amelyikben felnőttem, lehet, hogy nem érezném ezeket a hiányokat.

S az is lehet, hogy erősebben éreznék minden hiányt.

Tudom, tankönyveken nem szabad számon kérni a tudomány eredményeit, különösen nem szabad ezt megtenni úgy, hogy mai tudásunkat egy negyven évvel ezelőtt íródott tankönyvvel szembesítjük. Nem is ezt teszem, hanem csak arra utalok, hogy az a tankönyv, amelyikből tanultam, az irodalmat nem irodalomként, hanem a politika tárgyaként kezelte. A Magyar irodalom - Irodalomtörténet III. a gimnáziumok IV. osztálya számára című könyv Kanizsai-Nagy Antal munkája, mi a harmadik kiadását használtuk. A könyv bevezetője előtt mottó szerepel, Lenintől: „A marxizmus nem dogma, hanem a cselekvés vezérfonala." Erre a mottóra nem emlékeztem, de aligha járok messze az igazságtól, hogy ilyen jellegű mottó használatára 1973-ban, vagy valamivel előtte egy magyar irodalom- történeti tankönyv elején senkit nem kötelezhetett senki. A rövid, Németh Lászlóval foglalkozó fejezet, mert hiszen Németh Lászlóra utaltam fentebb, pontosan mutatja, hogy a könyv az éppen aktuális pártállásfoglalásokat tükrözte, olvasói-gondolkodói élményről egyetlen szó sem esik benne, arról sem, hogy az adott szerzőről egyáltalán miért érdemes megtudni bármit is.

De nézzük lépésről lépésre. Először arról beszélek, amire nem emlékeztem. Nem emlékeztem arra, hogy a tankönyv foglalkozott Németh Iszony című regényével és A két Bolyai című drámával. Ez utóbbi arra is jó volt, hogy a tudománytörténet valamilyen módon mégiscsak szerepeljen a tanításban, s ezzel mintegy „letudják" Németh drámáit, az Iszony viszont gondokat okozhatott a tankönyv szerzőjének, mert visszatérően „élettani" vonatkozásokat említ az iszony érzése kapcsán, én akkor ebből nyilván nem értettem semmit, s feltehetően más gimnazista társam se, konkrétabb értelmezéssel viszont nem találkoztunk, bizonyára vigyáztak, nehogy túlságosan belebonyolódjunk a szexualitás világába.

Emlékeztem viszont a hangsúlyos helyen, az író fényképe mellett lévő elméleti alapvetésre. Idézem: „Világosan látja a kapitalizmus orvosolhatatlan hibáit, ezért kimondja, hogy ez az út járhatatlan egy népi megújulást kereső nemzet számára. A jövő társadalma egyedül az osztály nélküli társadalom lehet. Az ehhez vezető utat azonban helytelenül jelöli meg. Nem a tömegek osztályharcát hirdeti, hanem a »minőség forradalmát«: az erkölcsileg és szellemileg kiemelkedő emberek összefogása, »szigetei« lehetnek az új társadalom első sejtjei. A fasizmus megerősödésekor, majd a második világháború idején sokban módosította utópista gondolatait. (...) Hibás elméleteinek cáfolatát drámáiban ... és regényeiben ... is megtaláljuk." Szinte a rendszerre jellemző mondatként jelenik meg: „A valóságba ültetett erkölcsi utópia - megvalósíthatatlan." S még két fontos mondat: „Az ellenforradalom emberi és írói becsületességének nagy próbája. Ezekben a nehéz napokban erkölcsi bátorsága, elkötelezett felelősségtudata kimondatja vele az igazságot: a magyar nép eljegyezte magát a szocializmussal, a jövő útja csak a szocializmus lehet." (ih.: 269., 271. oldal)

34