Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - SZÁZÉVES A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP - Vasy Géza: "az elmúlástól tettenérten" (Kiss Benedek költői világáról)
Vasy Géza „az elmúlástól tettenérten"* Kiss Benedek költői világáról A hatvanas évek dereka, tehát a kezdetek óta olvasom Kiss Benedek verseit, s a két 1969 karácsonyán megjelent antológia óta lelkes híve vagyok. Utólag belátom, hogy mint nemzedéktárs, mint pályakezdő kritikus, de még előbb, mint lelkes versolvasó, olykor szeretetteljes elfogultsággal olvastam, majd mutattam be nemzedéktársaim írásait, antológiáit, könyveit, ám azt a véleményemet soha nem kellett megváltoztatnom, hogy Kiss Benedek első könyve már bizonyító erejű, visszavonhatatlanul költővé avató mű volt. Egy bő emberöltő távlatából visszatekintve: a korszak egyik legemlékezetesebb pályakezdése az övé. Azóta, egyre gazdagodva megszületett az életmű, egyik része a gyermekek, másik a felnőttek számára, s most előttünk áll ez az utóbbi, két válogatott kötet után a teljes egész, az 1962-2009 közötti évekből az összegyűjtött versek több mint ötszáz oldalas kötete. Egy fiatalkori vers adja a címét: Utak keresztje. Módom volt sokszor írni Kiss Benedek köteteiről, költészetéről, olykor laudációt is mondhattam róla, számos alkalommal voltam vele író-olvasó találkozón, kisiskolások s felnőttek előtt egyaránt szerepeltünk. Ismerem ezt a lírát, hozzám nőtt, belém épült. Ma talán közelebb áll hozzám az utolsó pályaszakasz, hiszen ugyanannak az életidőnek a terheit cipeljük, ám ha korai verseit olvasom, akkor a hajdani fiatal költő és olvasója sejlik fel bennem, a versek varázsa mellett az ifjúságé is. Minden versolvasónak vannak kedvenc versei, s ezek időről időre akár változhatnak is. S minden költőnek vannak kiemelkedően fontos versei. Lehet akár egyetlen verssel is bemutatni, jellemezni egy költőt, ám még a legegyneműbb költészetnek is vannak áramlatai, hangnemi, műfaji változatai. Csak versek sorával lehet igazán bemutatni egy pálya teljességét. Egyetlen cseppjében is benne van a tenger, tartja a mondás, s bizony egyetlen jelentős versében is benne van egy költői személyiség lényege. Talán sikerül ezt példáznom Kiss Benedek következő alkotásával. Nyáresti delirium Ülök a bazalthegy alatt, behúzva vitorláimat, elnézvén sárkányrepülők röptét, a világ most távoli ködkép, József Attila 123
