Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - SZÁZÉVES A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP - Vasy Géza: "az elmúlástól tettenérten" (Kiss Benedek költői világáról)
messze esik, messze marad, nem érdekel a forgatag, a körém harmatozó estét szívja tüdőm - pernyéd a Nap, valami elefánt-nagy békesség toronylik fólém hallgatag, hallgatom nagy diófák csendjét, s mint merengő, halk muralovak, ha súlyosakat dobbantanak, úgy ver a szívem, a végtelenség tömbjei tompán visszhangzanak. Nincs nem-lehet, nincs nem-szabad, behúzván vitorláimat s elnézvén sárkányrepülők röptét felbolydulnak mind a szavak, s körülcikáznak, mint a fecskék, mi sosem volt, az is lehet még, most úgy remegem ezt az estét, hogy kocádnak tőle a poharak, most olyan távoli az öregség pedig nyuvaszt már, rámszakad -, hogy borzongom a levegő testét, ahogy súrolja vállamat, ölem megfeszül és szeretnék elvágódni afüvön hanyatt: a bozontba mi csapást vernék, míg rám terpeszt az alkonyat! Ülök a bazalthegy alatt, a szőlőkacsok meginganak, elnézem sárkányrepülők röptét, felhajtok egy-egy poharat, csapkodván a szúnyogokat, s körülbozsog a végtelen lét, lepkék, muslincák rajzanak, leszáll a csillaggal kivert ég, s mint merengő muralovakat, ha súlyosan dobbantanak, hallgatom nagy diófák csendjét - hallgatom szívdobogásomat. Ez a vers a 2003-ban megjelent kötetnek és abban a záróciklusnak is címadó műve. Nekem módom volt hallani a költő előadásában, méghozzá különleges körülmények között. 2001 októberének legelső napjaiban a Duna tévé Sipos István rendezésében 124
