Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 12. szám - SZÁZÉVES A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP - Füzi László: Izgalmasabb, mint egy regény... (Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep dokumentumai 1909–1919)

mindent, hogy viszi a vászonra az ember arcának, meg az ég felhőjének, meg a mező virágának színét."

Mindezt azonban csak bevezetőnek szántam, ahogyan azt is, amit a Művésztelepről, illetve annak a jelzett időpontok között megvalósult első szakaszáról tudni kell. Valójában azt kell tudni, hogy a Kecskeméti Művésztelep az első világháború előtt létesített művésztelepek közé tartozik, szoros kapcsolatban állt a nagybányaival, az onnét Kecskemétre került művészek, a neósok jelentős értéket teremtettek, ugyanakkor a nagybányainál nagyobb komplexitás jellemezte, hiszen itt festőiskola és szőnyegszövő műhely is tevékenykedett. A Művésztelep ráadásul a város épületeinek díszítésével is foglalkozott, legalábbis volt erre törekvés, így mondhatjuk, hogy beépült a város életébe. Másodszor el kell mondanom azt is, hogy a Művésztelep alkotói jelentős festői életművet teremtettek, a nevek mellett az alkotások is bizonyítják ezt, ennek belátásához elegendő volt, ha valaki megnézte a Bozsó Gyűjteményben a Perlrott Csaba Vilmos képeit bemutató kiállítást, vagy megnézi az eme első szakasz nagy gyűjteményes kiállítását a Cifrapalotában. Ám most nem erről akarok írni, az ezzel kapcsolatos szólást átengedem a művészettörténészeknek és a művészetkritikusoknak. Érdemes viszont észrevennünk, hogy a dokumentumkötet rengeteg törekvést, talán mondhatom így, érdeket megmutat, annál is inkább, mert a művésztelep alapítása körül tevékenykedők közül mindenki más-más érdeket követett. Kada Elek polgármesterként a városa érdekét képviselte, Kecskemét akkori hangsúlyos fejlődésének kívánt nyomatékot adni a korszerű villák felépítésével és a művészek letelepítésével, a művészek a maguk alkotói útját követték, amikor leváltak a nagybányai telepről, Falus Elek útja pedig külön útként mutatkozik meg, ő iparművészként-tervezőként a századelő szecessziós törekvéseit szélesebb körben kívánta alkalmazni, szőnyegen és más iparművészeti termékeken. Azt kell mondanom, hogy hihetetlenül széles panoráma bontakozik ki a szemünk előtt a könyvet olvasva. Olvashatjuk művészettörténeti segédkönyvként, olvashatjuk kordokumentumként, s olvashatjuk várostörténeti olvasókönyvként ezt a könyvet. Ha így teszünk, akkor Kecskemét egyik nagy fejlődési periódusának közepébe kerülünk, s látjuk azt is, hogy ez a nagy, máig ható fejlődési szakasz milyen erős érzelmi azonosulást és emberi áldozatkészséget követelt a benne részt vevőktől.

Bizonyára leegyszerűsítést jelent ez, de én most pár megjegyzés erejéig kísérletet teszek arra, hogy várostörténeti olvasókönyvként olvassam Sümegi György összeállítását, melyet gazdagabbnak érzek a monográfiáknál, mert erősebben követi az élet ezer irányba történő szétágazásait, mint ahogy azt a monográfiák meg tudják tenni.

Ha várostörténeti szempontból olvassuk ezt a könyvet, akkor azonnal szembetűnik Kada Elek polgármester központi szerepe a Művésztelep megteremtésében. Kada Elek (1852-1913) a város kiemelkedő jelentőségű polgármestere volt 1897 és 1913 között, kicsit a huszadik századba átnövő tizenkilencedik századi jelenség, aki még maga tudta irányítani a város életét, közben regényeket és elbeszéléseket, színműveket írt, rendszeresen vezetett régészeti ásatásokat (régészeti tevékenységét pontosan mutatja be Somogyvári Ágnes tanulmánya: Kada Elek régészeti munkássága, Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 13. [2008-2009] Kecskemét, 2010, 9-16.), s akinek a munkásságát már nem a tizenkilencedik, hanem a huszadik század felől, s a tudatos városépítés felől kellene értékelni. A könyvben számos dokumentum, feljegyzés, emlékeztető mutatja be azt az alább nem hagyó lelkesedést, amellyel Kada Elek a Művésztelepet létrehozta. Ezek felidézése helyett hivatali utódját, az őt követő polgármestert, Sándor Istvánt idézem, aki Kada hivatali idejében a város főjegyzője volt, így pontosan tudott és látott mindent: „Másik nagyon sokat vitatott és kárhoztatott művészeti alkotása volt Kadának - írta visszaemlékezésében - a művésztelep. Kada t. i. író- és művészkörökkel Budapestről való leköltözése után is állandóan fönntartotta az összeköttetést, s ha Budapesten annyi ideig maradt, délutáni feketéjét rendszerint az Otthonban

113