Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 12. szám - SZÁZÉVES A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP - Füzi László: Izgalmasabb, mint egy regény... (Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep dokumentumai 1909–1919)

itta meg. S ezek a feketézések már a város külső képén is erős nyomot hagytak, mert innen hozta azt a gondolatot, hogy tehetséges fiatal építőművészekkel egy-egy épületet csináltassunk, s ezzel a város központjának építészeti egyhangúságát kizárjuk. így jött létre a Cifrapalotától kezdve az Újkollégiumig az a többé-kevésbé sikerült változatosság főterünk kiképzésében, amely bizonyára tartósan őrizni fogja a középső nagy terünk jellegét. Azt hiszem, a budapesti Otthon-körben született meg a művésztelep eszméje is, amelyet Kada a nagybányaiakkal (a korszak Európa-szerte ismert legjobb kolóniájával) akart megalkotni. A Műkert e célra a művészeknek rendkívül megtetszett, mert a városhoz közel van s amellett a természetnek igen változatos képeit tárja a művészek elé. A művészek véleménye az volt, hogy olyan szép napkeltét és napnyugtát, mint itt, másutt nem találtak. Kadát az a gondolat vezette, hogy ezúton a művészekbe belevigye a magyar alföldi tájat, ezzel a magyar nép szeretetét, miáltal a művészek között a magyar nemzeti szellem erősödne. A népet pedig oda akarta emelni, hogy a művészetet megszokja és érdeme szerint megbecsülje. Gyakorlati célokra is gondolt, s ezért a művésztelep törzstagjai közé iparművészt is igyekezett megnyerni." (Sándor István emlékiratai önálló kötetben is megjelentek: Az „Aranykor" után. Egy elfelejtett polgármester: Sándor István. Sajtó alá rendezte, írta és szerkesztette: Székelyné Körösi Ilona, Kecskemét, 2008.)

Az eszme megfogalmazódása után következhetett a terv megvalósítása. Mai szemmel nézve is elképzelhetetlen küzdelmet kellett folytatnia Kadának terve megvalósításáért, hiszen itt „villákat", műteremlakásokat építettek, művészeket telepítettek le, közben pedig fillérre pontosan figyelték, hogy mi mibe kerül, s hogy a befektetés mikor térül meg. A megtérülés kapcsán sokszor konkrét, sokszor viszont jelképes megtérülésről beszéltek. Volt, amikor a közönség érdektelenségét emlegették, volt, amikor az építési költségek visszatérüléséről beszéltek, s volt, amikor a város számára fontos szellemi-művészi értéket hangsúlyozták. Ezt tette Sándor István is: „A törekvése - mármint Kadáé, F. L. - különösen gyakorlati szempontból érvényesült is. A látogatóval érkezett művészek és műbarátok, bel- és külföldiek egyaránt el voltak ragadtatva a művészteleptől, a Műkerttől és az alföldi tájaktól. Természetes, hogy a művésztelepnek ez a gyakorlati látogatása jelentékeny idegenforgalmat is hozott a városnak. ... Falus Elek munkája nyoma ma is látható az Úri Kaszinó nagytermének festésében, aki nélkül a Kovács testvérek szobafestő-patrongyára sem jött volna létre, melynek munkáin Falus művészi szelleme szembetűnően érvényesül. A külföldet járt Ségner? A kárpitos is azt mondotta, hogy gondolta, hogy Falustól művészeti dolgokat fognak tanulni, de azt, hogy ő, aki egész Európát bejárta, mesterségének technikája tekintetében is újat tanuljon, mint ahogy tanult - nem gondolta volna. A művésztelep ide telepítése abban a tekintetben is sikerült, hogy a művészektől Kecskeméten a pénzesebb és a művészetet szerető emberek igen sok képet vásároltak össze, amiknek nagy része ma is Kecskeméten van."

A Művésztelepet, története első szakaszában három nagy csapás érte. Időrendben az első az 1911. évi földrengés volt, ez csökkentette a városnak a Művésztelepre fordítható pénzét, a második Kada Elek halála volt 1913-ban, Kada hirtelen halála legfőbb támogatójától fosztotta meg a Művésztelepet, a harmadik, csak időrendben a harmadik, pedig az első világháború kitörése volt, ez Kecskeméten is megszüntette az Aranykor illúzióját, nem beszélve arról, hogy az embereknek a művészethez való viszonyát is átalakította, ahogyan az élet minden területét átformálta. Közben a művésztelepen kitörő belső harcok sem használtak a telep jó hírének, ahogyan egy-egy kiállítás kisebb sikere sem, mivel az egymást itt is figyelő lapok azonnal válságról, kiúttalanságról írtak. Az akkori városi lapok akkori írásait ma olvasva az az érzésünk, hogy éppen az a lap védte a Művésztelepet, amelyik nem támadta, aztán mindez újra megtörtént, megváltozott szereposztásban. Ebben a légkörben okosan írta Tóth László 1914 márciusában a Kecskeméti Lapokban: „Művésztelepünk »csődjét« bejelentő sorokra rövid válaszunk a következő: Bár nem szívesen, megemlítjük, hogy négy hónappal ezelőtt aktuális lett volna az a cikk, de álláspontja akkor sem helyes.

114