Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - SZÁZÉVES A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP - Sümegi György: Zárójelentés kecskeméti művésztelepi kutatásaimról
Sümegi György Zárójelentés kecskeméti művésztelepi kutatásaimról Cserményi Vajk emlékére Meghatározta az életemet, életünket a Kecskeméti Művésztelep, mert amikor debreceni ötödéves egyetemista életünkbe berobbant Cserményi Vajk kecskeméti hallgatótársunk invitálása („művészettörténész-állás a Katona József Múzeumban"), akkor kizárólag a Kecskeméti Művésztelepről volt valami homályos, mégis erős vonzást jelentő elképzelésem. Hit és vágy, hogy azzal bizonyosan érdekes, érdemes lesz foglalkozni. Friss élményként ért bennünket a debreceni művésztelep alapítása, új művészlakóiról portrésorozatot csináltunk az Egyetemi Életbe. Igen, csináltunk, mert legelső, az Egyetem Galéria kiállításairól (Bálint Endre, Kondor Béla stb.) szóló beszámolóimat (évfolyamtársam, majd jegyesem, 1970-től) a feleségemmel tulajdonképpen együtt írtuk. Vagyis bármit írtam, azt Tóth Piroska elolvasta és alkotó módon gazdagította: szervesen növelte, vagy ha kellett, radikálisan egyszerűsítette, stilizálta. írásaim így folyamatos szellemi szimbiózisban születtek, számos esetben természetesen kettőnk neve alatt (pl. Beszélgetések képzőművészetről. Tevan Kiadó, 1994), közös munkaként. A feleségem segítő-, sőt áldozatkészsége abban is megnyilvánult, hogy érdekemben debreceni egyetemi karrierről lemondva a Katona József Múzeum újkortörténésze lett (szerencsére hamar válthatott tanítani, s kezdett a Kodály Gimnáziumban). 1971. március 16-án, új munkahelyemen a munkába állás első napi meglepetését - a régész igazgató figyelmeztetett, hogy a Kecskeméti Művészteleppel nem foglalkozhatom, mert arról monográfiát ír egy ismert pesti kutató - tetézte a kiskunfélegyházi múzeumi státusból aznap nyugdíjba menő Lükő Gábor óvó figyelmeztetése is. A körülmények ellenére mégis a Kecskeméti Művésztelep érdekelt elsődlegesen akkor is, amikor próbáltam számba venni a Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményét. A régi, a második világháború előtt fölfektetett leltárkönyv háborús hiányain kívül azt is hamar fölfedeztem, hogy a Kecskeméti Művésztelep létrehozását a Kecskeméti Képtár megalapításával (1911) honoráló Nemes Marcell-adomány hiányainak egy része a városházán található. így persze a múzeumtörténetbe is belekóstolhattam, amiben mindig primus inter pares szerepű volt számomra a képtáré. (Új, önálló épületét csak 1978-79-től terveztük a Cifrapalotában - ki(k) találtuk ki az épületet képtári célra ? -, egy biztos: a legelső programot én írtam hozzá.) A 80+1 (Domenico Tintoretto: Keresztelős című festménye volt a +1) darabos Nemeskollekció, a Kecskeméti Képtár alapgyűjteményének a bemutatása (kiállításon, tanulmányban) a legelső feladataim egyike volt - mivel ez is szervesen tartozott a művész- telep-kutatáshoz. A képzőművészeti gyűjteménynek (összesen alig háromszáz darab volt rajzokkal, metszetekkel együtt) a Nemes-adományon kívüli hányadában volt a művésztelepen készült, ahhoz kapcsolódó műegyüttes, amelynek fő sodra, legjobb művei az Iványi Grünwald Béla meghatározta első korszakra, a kezdő periódusra mutattak. 96
