Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - Simoncsics Péter: Egyéniség és professzionalizmus (Lotz Jánosról és Weöres Sándorról)
a reménybeli egyetemi tanulmányok „előszobáját" jelentette, és kétségtelen társadalmi presztízse ellenére önmagában semmiféle egzisztenciális garanciát nem ígért. Hogy utána mi következhetett, az Lotz Mártanék perspektívájából, Somogyvámosról alig volt látható. Pedig már mögöttük volt egy nagy vállalkozásuk kudarca, hisz Amerikából szinte üres kézzel tértek haza. És mégis: János fiukat elküldték a bonyhádi gimnáziumba, akinek életpályája igazolta merész döntésüket: Lotz János - a magyar és az egyetemes nyelvészetnek vezérlő csillaga lett. A gimnáziumban végig kitűnő és kitűnően érettségizett Lotz Jánost tanárai, elsősorban osztályfőnöke, magyar- és latintanára, Hajas Béla javaslatára fölvették az Eötvös Collegiumba, ami eldöntötte jövőjét, hogy középiskolai tanár lesz. Abban az időben, a 20-as évek végén ez biztos kenyérnek, sőt tekintélyes társadalmi rangnak számított, szüleinek sem kellett aggódnia tovább jövője miatt. Annál kevésbé, mert kitűnő tanulmányi előmenetelének köszönhetően továbbra is tandíjmentes volt az ország leghíresebb felsőfokú tanintézetében, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem mellett szatellitaként működő Eötvös Collegiumban. Választása és motivációja, hogy nyelveket, németet és angolt tanul majd az egyetemen, szinte egyenesen következett családi hátteréből, „Ungardeutsch" és „amerikás magyar" eredetéből. így németül már tudott „von Haus aus", az angolt viszont, amerikai születése ellenére, tanulnia kellett, hiszen kisgyermekkorában, Amerikában laktuk idején otthon csak németül és magyarul beszéltek, iskoláit meg már idehaza, az I. világháború után a többségében magyar nyelvűvé lett Somogyvámoson kezdte el. A nyelvek miatt választotta tehát a bölcsészetet, de hogy voltaképpen mi is a - tágabb értelemben vett - filológia vagy a - szűkebb értelemben vett - nyelvészet, azzal csak az egyetemen és a Collegiumban találkozott, hiszen korábban, gimnazista korában filológiával vagy nyelvészettel nem is találkozhatott, mert a nyelvészet vagy a filológia, ellentétben a nyelvtannal (nyelvvel, nyelvekkel), nem tartozott a tananyagba, ahogy voltaképpen ma sem tartozik. Nyelvvel, magyar vagy idegen nyelvvel föltehetően magyar- és latintanárának, Hajas Bélának az óráin került intenzív kapcsolatba. Ezeken az órákon, amint későbbi pályája tanúsítja, rendkívül kiterjedt és alapos irodalmi műveltséget szerzett, később pedig, egyetemistaként Kosztolányi Dezső magántitkáraként került közvetlen kapcsolatba az élő magyar irodalommal. 2. Lotz János pályájának párhuzamaként adódik, sőt - bizonyos személyes (elsősorban Kosztolányi Dezsőhöz fűződő) kapcsolatok és helyszínek miatt (mindketten a pécsi Erzsébet Egyetemen doktoráltak a 30-as évek végén) - egyenesen ide kívánkozik a vele egy évben született Weöres Sándor (1913-1989) pályaválasztása. Weöres Sándor is falusi gyerekként indult az életnek, mint egy Vas megyei földbirtokos és gazdálkodó, kvietált katonatiszt egyetlen fia. A nemesi-polgári otthon, a falusi értelmiség kulturális igényei, különös tekintettel az evangélikus lelkész jól megválogatott könyvtárára, jelentették azt a műveltséget, amelynek talaján nevelkedett a magányos, gyenge fizikumú gyerek, s ezért lett a nyilvános iskolából az otthon biztonságába menekített magántanuló, miután megjárt több iskolát a Dunántúl Csöngéhez közelebb, vagy éppen távolabb eső városaiban, Szombathelyen1, Pápán és Győrben is. Ebből a viszonylag hányattatott kora ifjúságból 1 Szombathely Életem a régi reállal lekvittelt ehelyütt öt évet. De két tanár pikkelt, azt mondták, nem érek egy rossz huszas nikkelt s elüldöztek engem, a lézengő rittert. (Weöres I: 479) 80
