Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - Surányi Dezső: Kecskeméti baracksirató (A tradíció még feltámasztható?)
jéből származnak, amiből arra következtetnek, hogy a törökök hozták be a kajszibarackcsemetéket. íme a nevezetes tolnai adat: ... A kajszibarack-termesztés ezen a tájon olyan kiterjedt volt, hogy az 1600-as években a kajszibarackdézsma elmaradása miatt összehívták Nagykőrös, Cegléd és Abony választott bíróságát is. A Neoaquistica Commissio megemlékezik arról, hogy a törököktől visszafoglalt helyeken sok kertet találtak, tele öreg termő barackfákkal: „A török időben itt nagy és elegendő számú gyümölcskertek voltak, melyeket a vonuló (felszabadító) seregek teljesen elpusztítottak." Ez a korszak a 17. század végi törökellenes felszabadító háborúkkal és a kuruc-labanc harcokkal zárult le. A harcokkal együtt lehanyatlott az addig élénk és fejlődő gyümölcskultúra is. Hosszú pangás után a 18. század második feléből származó, a sárgabarack szempontjából jelentős, sikeres kezdeményezésekről is tudunk. Leibitzer János Lőcsén írta kertészeti munkáit és ezerszámra nevelte a gyümölcsfaoltványokat. Hét kajszibarackfajtát ismertetett. Winterl Jakab a pesti egyetem növénytan- és vegytantanára Pesten „a homokpusztában alapított kertekben a gyümölcskultúrát mindenkinél magasabb fokra emelte". Tessedik Sámuel, ismert nevű gazdasági apostolunk a XVIII. század végén a Tisza-Körös menti szikre magról kezdett gyümölcsfákat - köztük sárgabarackot is - nevelni, mert a külföldről hozatott oltványok a mostoha viszonyok következtében elpusztultak. Ugyanilyen küzdelmet kellett a természet nyers erőivel megvívnia a Duna-Tisza köze népének, de nem a szikes talajjal, hanem a 18. század végén megindult futóhomokkal. A barack az alföldi homok gyümölcse - szokták mondani. Ma már kevesen tudják, hogy milyen küzdelmet kellett megvívni, amíg a szőlő és a kajszibarack a többi alföldi gyümölcsfélévei együtt úrrá lett a homokon. „Az 1792. évben Kecskeméten csak két négyszögmérfóld sivány mozgóhomok terület volt" - írja Kiss Ferenc, a sívó homok kemény munkása. - Ez az 1805-i földmérések szerint 13 év alatt hat négyszögmérföldre szaporodott föl. A homokáradat akkoriban egyik napról a másikra tavakat, fákat, sőt erdőket temetett el. A homok megmozdulásának egyik oka a 18. század végén bekövetkezett hétéves apályciklus, de még inkább a nagyarányú birkatartás volt. Ezt a folyamatot csak tovább fokozta a századvég szántóföldi gazdálkodásának nagyarányú kiterjesztése. Feltörték a homokra települt ősgyepeket, kiirtották az erdőségeket, megnyitván a nyugati, északnyugati pusztító szelek útját. A futóhomok belső-ázsiai méreteket öltő pusztítással fenyegetett. Ekkor azonban az alföldi városok hatalmas erdősítési és kertesítési munkálatokba kezdtek (1807-ben az országgyűlés is foglalkozott a futóhomok veszéllyel). Ennek eredményeként - éppen az elhomokosodott részeken -, mint kitűnő szélfogó, sárgabarackot és szilvát telepítettek ezerszámra. Ez utóbbi sarjadékát később alanyként is használták. Ezt a hatalmas homokkötési folyamatot csak kiegészítette a 19. század második felének vasútépítési akciója, a fejlődő gyümölcskereskedelmünk, amely megalapozta a magyar kajszibarack-termesztést. A pest-cegléd-szolnoki vonal kecskemét-szegedi szárnyvonalát már 1853-ban megépítették. Az új vaspályán 1-2 nap alatt törődésmentesen lehetett még a nyári gyümölcsöket is Bécsbe, Prágába szállítani. A 19. század derekától kezdve a magyar sárgabarack története majdnem egybeesett a Duna-Tisza köze baracktermesztésével. Az exportnak közel 90%-át ez a termőtáj adta. A nyári gyümölcsök kereskedelmét a vasutak építése ugrásszerűen fellendítette. Ekkor alakultak és fejlődtek gyors ütemben a kecskeméti, a körösi, a szegedi gyümölcs-zöldség kereskedő cégek; tevékenységükre a későbbiekben visszatérünk. Már korábban fontos szerepet töltöttek be a termelés fejlesztésében a különböző mintakertek, a kertészeti egyesületek és a kertészeti kiállítások, versenyek. A 19. század elején számos francia, belga, német és olasz gyümölcsfajtát - köztük sárgabarackot - hozattak be. 69
