Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - Surányi Dezső: Kecskeméti baracksirató (A tradíció még feltámasztható?)
Meghonosodása Magyarországon Hogyan és kik hozták be a sárgabarackot a magyar államiság korában? - nem tudjuk, csak a névetimológiára és az egykorú feljegyzésekre hagyatkozhatunk. Legelőször a 14. századból származó Besztercei szószedetben találunk említést a „barackról", majd a 16. századtól kezdve mind sűrűbben fordul elő levelezésekben, tudományos munkákban, háztartási feljegyzésekben. Oláh Miklós érsek 1551-ben Augsburgba barackoltógallyakat kért Nádasdy Tamás sárvári kertjéből. 1575-ben korának legnagyobb kertgazdája, Batthyányi Boldizsár barackoltványokat kért Kávásy Jób boncsodföldi (Zala megye) kertjéből. Estván deák 1554-ben két „szapu" tengeri barackot küld Nádasdy nádorispánnak. Mária királyné még brüsszeli székhelyéről (amikor ott Németalföld kormányzója lett) is magyarországi barackoltóágakat hozat. A valódi kajszibarack Magyarországból való elterjedését igazolja a svájci Gesner 1561- ben kiadott Horti Germaniae című munkája is, amelyben leírja Woyssel sziléziai polgár kertjét. Itt említi a magyar kajszibarackot, mint amely „magna et optima", azaz nagy és legjobb. A Magvar kajszi német neve Ungarische Beste, francia neve pedig le Meilleur de Hongrie. A kor tudományos munkái bőven emlegetik a kajszibarackot. Frankovich Gergely Hasznos es fölötte szikseges könyv (Monyokerék, 1588) című könyvében szól a „sárga apró baraczkról", Beythe András Fives kön üvében (Németújvár, 1595) a tengeri baraczkról tesz említést, amelynek enyvét ecetben olvasztva, var oltására és szemölcsök gyógyítására, magjának olaját pedig himlő ellen használják. Szerepel a kajszibarack a régi háztartási feljegyzésekben is. Lorántffy Zsuzsanna sárospataki összeírásában olvasható a „barack-liktárium". A borsi uradalom 1638. évi összeírásában pedig ezt találjuk: „vagyon különb külömfélegyümölcsfa: barack...". Bornemissza Anna Gazdasági naplóiban (1667-1690) említi az .,asszubaraczk"-ot, Vitnyédi István 1663-ban a költő Zrínyi Miklóstól muraközi „baraczk-fiatalok"-at kért. A Kecskeméti Tanács szolgálati jegyzőkönyvében az 1638. évben ez áll: „Fodor Benedeket Tolnára küldvén barack fiatalokat venni." Tolnán ebben az időben 200 török család élt, s nagyon magától értetődő az a következtetés, hogy ők honosították meg Tolnán a nagy gyümölcsű, oltott „kajszi" néven nevezett barackot. Igen bőven foglalkozik - az egyéb gyümölcsfajok mellett - Lippay János, a Posoni kertjében (1667) a kajszi- és sárgabarackfajtákkal és azok termesztésével. Négy fajtát nevén is nevez. Ebben az időben tett utazást Magyarországon Evlia Cselebi török utazó, aki élményeit keleties túlzásokkal felnagyítva és kiszínezve ugyan, de leírta az egyes magyarországi helységek kertkultúráját is. Az elismerés legmagasabb fokán emlékezik meg Pecsevi (Pécs) 7000 szőlőskertjéről, Székesfehérvár ízletes barackjáról, Budin (Buda) kitűnő sárga- és őszibarackjáról. Cselebi török történetíró arról is említést tett, hogy Bocskay István fejedelem kertjét török ember művelte, akit csak „Bocskay emírjének hittak". A 17. században szerte az országban kiterjedt kertgazdálkodás folyt, még a török hódoltság területén is, sokszor éppen a törökök ösztönzésére vagy a tőlük kért gyümölcs- fajták meghonosításával. Erre enged következtetni az a tudósítás is, miszerint Pázmány Péter egyenest Törökországból hozatott csemetéket, és oltogatással ő maga is szaporította azokat. A halasi hagyomány szerint a kajszibarackot Kiskunhalason éppen a törökök ösztönzésére kezdték termeszteni. Érdekes megfigyelni, hogy az alföldi sárgabarack-termesztés ősi helyei mennyire egybeesnek a török hódoltság nagy khász birtokaival (szultáni birtok): Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Halas, Szeged, Szabadka, Tolna. Figyelemre méltó adat maradt ránk Tiszakécskén ezekből az időkből. Az első kajszibarackadatok a török hódoltság ide68
