Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - Surányi Dezső: Kecskeméti baracksirató (A tradíció még feltámasztható?)
Surányi Dezső Kecskeméti baracksirató A tradíció még feltámasztható? Elöljáró szavak Járom a júliusi piacokat régóta Kecskeméten, keresem azt a finom gyümölcsöt, amelyet gyerekkoromban „mézédes, lötyös kajszinak" is mondtunk Csongrádon - akkor viccelődve, pedig de jó lenne most is ékelődni vele... Helyette van, amit hoznak. Már feledésbe merültek az Öreg templom melletti piac kajszibarackhegyei, akárcsak az utolsó „fellángolást" képviselő MSzBT Mgtsz gerőmajori barackosának fái, vagy irodalmi leírásai is. Igen, ez volt a kecskeméti sárgabarack, a kecskeméti kajszi. Ma az interneten 67 oldalas jegyzék olvasható a kecskeméti barackpálinkáról, de egyetlen oldalas sem a régmúlt termesztéséről. Hogy ne juthasson a gyermekkorunk szépséges meséinek sorsára a barack (ti. hogy emlékkép legyen), számadást kell végeznünk a múltról és a rossz lépésekről. Ahhoz azonban ismerni kell e Kecskemétet is formáló - és polgáriasító - gyümölcsünk történetét. Ma olykor abban sem lehet biztos a sárga húsú gyümölcsöt kémlelő vásárló, hogy valóban nyári barackot, azaz örmény almát lát-e, amit sokáig sárgabaracknak neveztek, de rontottak a szaknyelvünkön, mindegyik kajszibaracknak neveztetik. A 20. század elején kezdték ugyanis elspórolni a narancssárga szónak, az ámbraszínű jelzőnek megfelelő kajszin jelzőből a hosszú i betűt. Ami valószínű, a gépírás elterjedésének következménye is volt. De ha már rövid az i betű, minek az n betű - gondolhatták? Hát azzal is megrövidítették e szegény, remek gyümölcsünket. így aztán a sárgabarack név valamiért nem volt már megfelelő, helyette minden sárgabarackot, amely nem lándzsás levelű fákon terem (ez az őszibarack, amely lehet sárga húsú is, meg nyáron érő is - igaz), kajszinak, kajszibaracknak kezdtek nevezni mindenféle sárgabarackot. A szerző most nem nyelvtörténeti értekezést kíván írni, de tudománya és szakmai felelőssége okán kénytelen azt kimondani, hogy a kajszibarackok csak az egyik csoportja (convarietasa) a sárgabaracknak, mégpedig a convar. vulgaris-nak (kajszi!). Az Armeniaca- nemzetség legnagyobb faja az A. vulgaris, amelynek létezik még kis gyümölcsű (convar. minor), édes magvú (convar. dulcis) és lapított termésű (convar. persicoides) alakja is. De ez csak még egyetlen faj elfogadott rendszerezése. Sorakoztathatok a további Armeniaca-fajok is, amelyeknek ez ideig csak nagyon kis súlya volt a magyar sárgabarack-termesztésben, a fajtái körében. De... lehet másként (pl. kanadai, afgán, perzsa, amerikai stb. fajták révén)! Olyan méretű a globalizációs hatás, az idegen fajták beáramlása, betörése az országba, hogy számolnunk lehet velük. A kajszibarack név tehát egy meghatározott csoportra foglalt, s ezért célszerű is visszatérni hozzá, mint Borhidi akadémikus tette rendszertani munkájában... 63
