Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - Iványosi-Szabó Tibor: A kocsma szerepe egy hódoltsági mezővárosban
csoportot a különféle török katonai és a közigazgatást segítő egyéb csoportok és a tatárok képezték. A városi kocsma kárának elemzése során mindenképpen feltűnő, hogy a hódoltság alatti évtizedekben keletkezett kár jellege számottevően eltér az azt követő évtizedekétől. Sajnos azt nem tudjuk érzékeltetni, hogy a megvásárolt bor hány %-át tette ki évenként a kár. Ennek oka az, hogy csak a kilencvenes évekből maradtak erre vonatkozó pontos adatok. 1692-ben még a keletkezett kár a forgalmazott bornak 12,8%-át tette ki. A későbbi években ez számottevően mérséklődött, és 1695-ben 6,6%-ra csökkent. A későbbi években 7 és 10% között ingadozott. A hódoltság éveiben vélhetően ennél valamivel nagyobb lehetett. Ezt jelzi az is, hogy az évenként keletkező kár számokban kifejezhető mennyisége 9.262 pintről Buda visszafoglalása után 7.586 pintre csökkent. Tehát a korábbi évtizedekben elszenvedett kár csaknem ötödével mérséklődött. Annál jelentősebb változások figyelhetők meg a károk egyes csoportjain belül. A bírák és az utasok fogyasztása egyaránt csökkent ugyan, de a keletkezett káron belüli arányuk számottevően megnőtt. A következő három csoporton belül annál komolyabb a csökkenés. A papoknak évenként adott mennyiség korábban is a keletkezett kár csekély hányadát jelentette, de még ez a mennyiség is negyedével csökkent. Az igazán figyelemre méltó változás a (magyar) katonák számára kimért bornál jelentkezett. Ez a korábbi évtizedekben elszenvedett ilyen jellegű kárnak 18,9%-ára zsugorodott. A kár igazán jelentős mérséklését azonban nem az így keletkezett megtakarítás jelentette, hanem az, hogy a kóbor katonai és rabló csapatok felszámolásával a közbiztonság gyökeresen átalakult. A korábban legnagyobb kárt okozó törökökkel szemben a németek számára ellenszolgáltatás nélkül kimért bor viszont mindössze tíz százalékkal mérséklődött. A városi kocsma évenkénti tiszta hasznának megállapítása során nem járnánk el helyesen, ha csak a pénzben meghatározható többletet vennénk számba. Feltétlenül ki kell emelnünk, hogy a kocsma puszta léte, szolgáltatásainak gyors igénybevételi lehetősége önmagában rendkívül sokszor és alig felmérhető mértékben mentesítette a várost és annak lakosságát a különféle katonai zaklatásoktól, a számukra mért ital révén. Az így keletkezett károk kigazdálkodása további komoly terhet vett le a tanács válláról, mivel így megmenekült különféle zaklatásoktól, rablásoktól, illetve a nekik kimért bor árát sem kellett adó formájában a város polgáraira hárítani. Az évenkénti tiszta haszon számokban történő kifejezésekor ismét utalnunk kell arra, hogy az itt megadott értékek és a valóság között — az adatok hiányossága miatt — csekély eltérés óhatatlanul jelentkezik. Ennek ellenére ezek rendkívül komoly támaszok lehetnek a mezőváros gazdálkodásának feltárása során. A kocsma tartásából eredő haszon igazi mértéke akkor válik kézzelfoghatóbbá, ha ezt összevetjük a város legjelentősebb bevételeivel, illetve legsúlyosabb kiadásaival. Ezek ismeretében lesz igazán nyilvánvaló, milyen mértékű tehertől mentesült általa a lakosság. Kecskemét legfontosabb pénzbeli forrásai 1662-1702 között (számítási forintban) Év Vadszám Egyéb Az éves adó A kocsma haszna alapján adóalap összege összeg %-os arány 1662 2.056,0 2.671 1663 1.973,9 6.551,7 8.525,6 2.476 29,0 1664 2.114,3 6.221,5 8.335,8 4.471 53,6 1665 3.563 1666 3.930 57
