Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Fried István: "Két végtelen között a név…" (Tandori-próza, versből kibontva: Nat Roid, „…de maradj halott”)
Aligha többek Tradics szavai a szokványos nyugtató szavaknál, ennél lényegesebb, hogy benne éppen felesége munkálkodása idézteti meg a verset, mint amely töredékesen bukkan föl emlékezetéből, de amely mégis a közös múlt egy darabjának tűnik. A már halott Teddy főnök úgy örökíti a költeményt, hogy az egyben egy más, feltehetőleg jobb világ egy - talán - hiteles szövegüzeneteként éljen megidézőiben.11 A regényben bonyolódó rejtélyek lassú feltárulásakor, midőn Gracula és Joe „értékelik", ami történt, Dergerrel összefüggésben újra fölbukkan a trükk (ezúttal nem kártyatrükk) és a vers, a végkimenetelnek a zavaró mozzanatokat kiiktató rendje szerint, ám a versben törést okozva. A meglepő fordulatok (a túl sok és túl meglepő fordulat) értelmezéséhez immár nem elegendő a vers idézése, a vers átrendez(őd)ése mutatkozik szükségesnek. Az események - a bűnügyi regény szabályai szerint - meglepően alakultak, és a véres leszámolás során a madárvers elveszti funkcióját, ha változatlanul hozzák szóba. Csakhogy az idézetet beszédükbe illesztők nem ragaszkodnak az „eredeti" textushoz, eljátszanak a vers szavainak más rendbe állításával, hogy az események meglepő alakulására magyarázatot találjanak: „Ha olyan ügyesen eltakarták Mrs. Pottert, bizonyára Derger lőtt, az ajtó és saját testének fedezékéből. De mesterien! Hogy a cica fejét találta el csak, és utána még Mrs. Pottert is halántékon lőtte úgy, hogy csak Craddel láthatta, aki a haverja. Kellett ehhez valami emberfeletti képesség. Talán az, hogy Derger ilyen fanatikusan az igazságot akarja... beszámítva, hogy Danbynek és Thibert főnöknek is mit köszönhet, valamint hogy Patrícia Envulont már úgy intéztük el, ahogy muszáj volt... és akkor Jane, aki, persze, szörnyeteggé változott, Derger fegyverétől halt meg, csaknem rémesen... Derger nem ingyen kérte a további életét. Ha annyira szerette Teddy főnöknek azt a kedvenc mondását, hogy »Élj, de maradj halott«, most szinte megfordította: »Halj meg majdnem, hogy élj...«" Más helyről szintén igazolható tapasztalat: még a verseknek, az idézeteknek sincs (nem lehet?) rögzített alakjuk, nincs (nem lehet?) végleges szöveg. Nemcsak „műfaj"-ukat változtathatják, lesznek versből „mondás"-ok, funkcionálhatnak különféle nyelvi alakzatokban, „teljesen", töredékesen, szó szerint és az emlékezetből feltörve „tartalmi" idézetként, hanem lényegiségük módosulhat aszerint, minek igazolására, megvilágítására használják, egyszóval amennyiben „eszköz"-ként élnek vele (vissza). Míg a címben korrekt az idézet, a három pont a kiszakítottságnak, a közvetlen előzmények elhagyásának jelződése, ennélfogva „kivágat", önkényes-szuverén kijelentés, nyelvtanilag felszólítás, egy tagadás (a címből nem tudjuk meg, minek) előtérbe állítása, a szereplők átveszik (Teddy főnöktől), mondásként használják, emlékidézésként hozzák föl: különféle beszédhelyzetek szerint változik „sugallata". Joggal vetődhet föl a kérdés: a csupán egyetlen szakaszában elő-előkerülő vers függetleníthető-e a regénynek attól a vonulatától, amely a madárgondozás, -etetés, -ápolás/ óvás körül forog. Hiszen szinte egyetlen alkalommal sem „madárvers"-ként idézik (nem is az), nem a történet madaraira vonatkoztatják. Jóllehet a madarak korántsem csupán passzív „szereplői", elszenvedői a történetnek, ellenvilágot alkotnak, amelyhez Draga és Tradics életvitelükkel időnként (amennyire lehet) alkalmazkodni próbál; s már a regény bevezetőjében Joe Lopiccolo egy kalitkához sétál, amelyben a gracula religiosa, „a hangutánzó madár" tartózkodik, a történetnek aztán egyik elindítója egy madár eltűnése lesz, amelyet az ember(ek) eltűnése követ. William Carlos Williams - Tandori (és Tradoni?) által sokat és különféle összefüggésekben - emlegetett verse ebben a regényben azonban más vonatkozási rendszerbe kerül. Azáltal, hogy a Teddy főnöktől eltanult sorokat a szereplők hiányosan, olykor pontatlanul idézik, egyben az emlékezet foszlékonyságát is tanúsítják. Jóllehet Teddy főnök sűrűn mondogatta a versszakot (talán az egész verset is), még sem eleget ahhoz, hogy tisztelői, hívei, lekötelezettjei megőrizzék emlékezetükben; s amiként felejtik a sorokat, válnak egyre elmosódottabbá a „főnök"-höz fűződő egyéb tényezők. Egyáltalában, a könnyebben megjegyezhető verssorok olyan - prózai - világba kerülnek át, amelyben 97
