Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Fried István: "Két végtelen között a név…" (Tandori-próza, versből kibontva: Nat Roid, „…de maradj halott”)

vers-emlékezetük érdektelenné válik, és csak mint az egykori főnökre jellemző „mondás" él (egy darabig). „Szövegszerűen" a vers (mint vers) elveszíti fontosságát, viszont a meghalt főnök jellezméseként, emlékként még funkcionál. Valójában az idézett vers helyébe a történet madárvilága lép, és legföljebb a vers ismerői, a Tandori-fordítások és -versek tudói számára bír azzal a jelentéssel, amellyel például egy műfordítás-kötetben rendelkezhetne. A ...de maradj halott figuráinak többségét nem ragadja meg a költészet, a véletlenül előkerülő versemlékezet-foszlányok jelzik, mennyire a bűntény és nyomozása, elhárítása, a bosszú, az önvédelem, a bandához tartozás foglalkoztatja őket. Hozzájuk képest, ellenükben lesz fontossá a madárvilág, s ha ott nem játszódnak is le „kalandos" események, nincsenek is a bulvárlapok címoldalára kívánkozó fordulatok, a létezés lényegi hányada hozzájuk fűződik. Érdekes módon, helyenként szinte szabadversbe csap át Tradics egy gondolatfutama, szembeállítva a maga életét azzal a kevéssel, amit a madarakkal tölt el:

„Elgondoltam (...), hogy míg Harris meg Toyota »társaival« bajlódom, gondozásba adom őket, ellenőrzőm gondozásukat, és egyáltalán, rohangálok, lényegében rég nem látom annyit Harrist és Toyotát, akik miatt az egész elindult, akik miatt mindez van, rég nem látom tizedannyit se őket, mint kéne, és mint ilyen estéken szeretném, és mint mondtam, folytatta Tradics, ilyen estéken egyszerre rám jön egy érzés: mi a fenéért csinálom az egészet, amikor egyszerűen csak ennyi kellene: újra együtt lenni Harrisszel és Toyotával és Mókusaival meg a másik néggyel is, de főleg velük kettejükkel, velük, akik nem váltanak, ugyanúgy várják, hogy a kezembe és a vállamra hasalhassanak, és ugyanolyan gőgösnek látszanak, amikor épp mást kell tenniök, és nem érnek rá olyan hiábavalóságokkal foglalkozni, mint én, de aztán jönnek megint és így tovább, és eltelik a nap, és ennek lenne a legtöbb értelme, az egyedüli értelme."

Feltehetőleg tévedést kockáztatna meg az értelmezés, amely a kivonulás (a secessio) egy XX. század végi lehetőségét fejtegetné Tradics vallomásos monológjában (melyet feleségéhez intéz), nem tanácsolnám a magam részéről egy „vissza a természethez" típusú ajánlat kifejezését sem. A romantikus antikapitalista (hogy egy időben divatos kifejezéssel éljek) ábránd, mint Tradics vágyott magatartásának verbalizálódása, még kevésbé látszik alkalmasnak a madár-ellenvilág minéműségének jellemzésére. Talán inkább abból a hiányból, abból a (művészeti, mentalitást átható, interperszonális viszonyt megrontó) tévelygésből, labirintusélményből indulnék ki, amely még a józan nyomozók számára is átláthatatlanná teszi azt a világot, amelyben mindenekelőtt élniök kell(ene). Az a bűnügyekben megnyilatkozó, nemcsak morális, hanem a művészetet is destruáló káosz, amelybe Tradics is belekerül, résztvevőként ugyanis nem vonhatja ki magát a zűrzavarból, az eltévelyedettségből, a madárvilágban ismeretlen marad. Ott az értelmes cselekvés és a szolidaritás számít érdemnek. Draga mintha nem tudatosítaná „munkája" értelmét, a nála világosabban látó Tradics ébreszti rá:

„Te sokkal szerencsésebben vagy, (...) mert csak látszólag kulimunka, amit csinálsz velük, a kalitkák felzöldezése minden reggel és a többi aprómunka; de te legalább egy pontos és zárt rendszeren belül élsz, az igazit csinálod, azt, amit tényleg érdemes, és lassan tízszer annyi kapcsolatod van velük, mint nekem, holott..."

Hogy befejezetlen marad a mondat, mutatja, Tradics képes szembenézni a maga „lét- feledtség"-ével, azzal, hogy verbálisán (noha felesége pályázik írói babérokra, legalábbis szándékában állna) erősebbnek látszik, nyilván többszörösen végiggondolta a maga elide- genedettségét az „igazi"-tól, amely nem feltétlenül igényel szép szavakat, nincs szüksége „vallomás"-okra, csak van, aprómunkának tűnik, valójában létrehozása, a létben tartása egy világnak, egy ellenvilágnak, amelynek „szereplői" olyan önmaguk lehetnek, akik saját életüket élik.

Félreértések elkerülése végett: Draga és Tradics madártörténete mellékszál a regényben, a bűnügyi regények „szabályai" szerint a bűntények, a megfejtési kísérletek, a

98