Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Fried István: Egy évszázad Faludy Györggyel

a Bach-huszárok tankban tértek vissza: eddig sem ápolt, s ha más föld takar, mit számit az? és mit, hogy fiam majd Dad-nek szólít és nem lesz magyar?

A legismertebb versek közé tartozó, iskolai tanagyagként megtanult, ünnepekkor énekelt Szózat szétírásával az egyetemes érték szétesése jelződik, az elsőnek idézett versszak Rákóczit és Petőfit jeleníti meg az évszámmal, közöttesként meg a velük egy jelentőségű 56-ot, s mindez a világirodalomba emelődik a mottóul leírt Yeats-idézettel: A terrible beauty is born, egy szörnyűséges szépség született. S ezt kiegészítendő; az első megjelenés évében bátor tettnek ható Európai költők antológiája új, 2003-as kiadásába Faludy György beválogatta Petri György, Kányádi Sándor néhány versét és a maga fordításában Celan Halálfugáját, jelezve: „Nem hiszem, hogy az 1938-as korhoz hasonló időket élünk, mégis úgy érzem, hogy egy nemrég még reménykedő és most már reményvesztett közönségnek vigaszául szolgál ez a kötet." Valószínűleg több megfontolást igényelne e kötet válogatása: hogyan és miért kapott (egyébként igen helyesen) helyet a túlnyomórészt „szabadság"-versek között József Attila Eszmélete, Kassák Lajos A gyülekezet elé című, ódaiba hajló verse, Füst Milán - Berzsenyit is megidéző ódája: A magyarokhoz!, Dsida Jenőtől a Psalmus hungaricus egy részlete, hogy a magyar költőktől szemelgetett anyag Petii Hogy elérjek a napsütötte sávig című versével csengjen ki. Talán ott lelhető a magyarázat, hogy Faludy kevésbé a tematika szerint felosztott költészet szigorúbb megosztottságát tartja szem előtt, hanem lírájával egybehangzóan a „humaniorá"-k vers által üzenő méltóságát véli megőrzendőnek, amely méltóságba belefoglalandó a személyiség önértelmezésének megannyi kísérlete, az „írástudó" felelőssége, amelynek értelmében dialógusba kezd a nap követelményeivel (ennek goethe-i eredetét szem előtt tartva), továbbá a választás szabadságával, e választásoknak nem pusztán eltűrésével, hanem megértésre törekvésével is. Ehhez az összetett feladatvállaláshoz keresett és talált Faludy hangot, megszólalási módot, előbb az „európai" költőket, mint együttest megjelenítve, és e megjelenítés tanulságait levonva, saját költészetében ugyancsak érvényesítve. Amennyiben a humanióráknak a civilizatórikus modernség árnyoldalaival történő szembesítésére kerül sor (nagy hansúllyal egy „zöld", környezet- védelmi lírában tett kísérletezés szemtanúi lehetünk), aligha a jó-rossz, régi-új puszta konfrontációjára egyszerűsödik a beszélő körültekintése nyomán elkészült helyzetiajz. A Gutenberg galaktikája a medialitás változásait kommentálja, miként tisztult vizualitássá az auditív (a vers kifejezéseivel élek), jóllehet a könyv volt „az első, százezres tömegcikk", a jelen kilátásai azonban elfedik a sikertörténetet, a „regény s a vers szerelm"-ét, mely „szép s torz eszmék"-et is tudomásul vett, de

mit ér, ha a tv ellen kiállna a könyv? A köznép, a közhely, a maszlag győzedelmeskedik. Lassanként elhamvad Gutenberg szikrázó galaktikája.

A Reménykedő utas egy „betéttörténeté"-nek egy részlete hangzik így:

A Mátra kontúrját légszennyeződés keni az égre, míg a mauretán sivatagban a domb borotvaéles, a gazella, rátelepszik, akárcsak ezüstpapírból vágták volna ki.

56