Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Kurdy Fehér János: Kép/szó. Magritte és Podmaniczky rövidre vágva
Kurdy Fehér János Kép/szó. Magritte és Podmaniczky rövidre vágva Négyszázötven plusz egy rövidprózai szöveget tartalmaz Podmaniczky Szilárd (továbbiakban: PSZ) új könyve, a Magritte-vázlatok. A szerző nagy tehetséggel űzi ezt a kis, prózai formát. így a Magritte-vázlatok 4-5 mondatos egységei sok formai és tartalmi funkciót elbírnak, megvalósítanak, sőt kiteljesítenek. Ezen a nyomvonalon indulunk neki a kép/szó egymásra rakodások szerző által megidézett dzsungelének. Ha hihetünk a fülszöveg vallomásának, akkor a könyv a „(...) szavak örvényében felkavarodó jelentés dimenzióiban nyújt szenvedélyes inspirációkat". Ekként a szöveg egyfajta alkotói műhelynapló. René Magritte (továbbiakban: RM) alapú, szövegalkotói inspirációs gyűjtemény, a jelentés születésének liturgiája. Ihlet és inspiráció: dolgok és szavak érintkezése, jelerősítő, a belső alkotói történések, örvények falának nyomva. A rövid forma, a látszólagos automatizmus, a frissesség érzete erősen RM kompatibilis eljárás. A mester maga is rajztömbbel a kezében reszeli témáit: „(...) nem tudok festeni, mielőtt a kép teljes egészében nem készül el a fejemben. Lassan alakul ki. Rajztömbbel a kezemben." A PSZ-szöveg címei rendre megegyeznek az RM festményeivel, sőt híven követik a képek megszületésének kronológiáját is. Minden PSZ-szöveg egy RM-festménnyel sűrített, rövid képleírása. A száraz művészettudományos, oktatói szövegeszköz azonban itt talányosán tekeredik egyet, sőt szinte forog. A PSZ-féle képleírás (frappás megfogalmazásai ellenére) azonban nem megkönnyíteni hivatott az értelmező munkáját, hanem további adatbányászat és kutatás irányába csábít. Már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy a könyv nem tartalmazza RM reprodukcióit, tehát nem látjuk a képet, amiről a szöveg beszél. Az olvasó a festményeket a szöveg alapján, azaz útmutatásai szerint képzelheti el. Mintegy a szavak ütötte réseken lel átjáróra a néző a távol maradó képekhez. Egy szavakkal megépített emlékezetgaléria a tartálya az RM-képeknek. Tehát nem képleírás, hanem roncsolt kalligrammákl A szó és a kép közötti ősi viadal újabb jelenete? Az RM szekrénnyi szakirodalom ebbe az irányba tolna minket. Azonban csak az értelmezői, kontextuális tartományokban lebeg kép, a szövegben csak a prózai szekcióhoz tartozó szóképekre lelünk. A Magritte-vázlatok (könyvlapjainak) szélein kurzív szedésű, jelöletlen szövegként RM aforizmák, gondolatok, szövegelemek futnak. Egy-egy RM-szöveghez 4 PSZ-szöveg tartozik. Ez az eljárás a könyv egészén végighúzódik. PSZ egyfajta kommentárt írt RM festményeihez? Vagy RM kommentálja saját, itt épp nem látható képeit, másvalaki által (PSZ) szerkesztett RM-szövegeken keresztül? Nem. Nem az olvasói nyomozó ösztön a rossz, a hiányos, az elégtelen. És nem is egyszerű értéknövelő titkolódzásról, hanem magának a titoknak, mint világalkotónak a megidézéséről van szó. A titok sarokelem, fundamentum, maga az RM-poétika monumentuma. „A titok nem a valóság egyik lehetősége. A titok az, 100
