Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11. szám - Kurdy Fehér János: Kép/szó. Magritte és Podmaniczky rövidre vágva

amire feltétlenül szükség van ahhoz, hogy legyen valóság." (53. o.) (A vájtfülűek itt eltűnhetnek a szürrealista projekt ismeretelméleti főhajójába.) PSZ titok-kommentárja elegánsan szövi tovább az RM mester által ránk hagyományozott főpapi palástot. RM megidézett megjegyzései egyébként és ráadásul megegyeznek a 20. század művészetének elméleti kérdésfeltevéseivel is. RM festészeti univerzum, és egyben az általános értelemben vett 'képmegértés', a 'képek logikájának' további alapfejezetei is előkerülnek. A hasonlóság és az azonosság, a látható és a láthatatlan, másolás, idézés, hamisítás ect.

Mint említettük, a szövegek és festmények címei azonosak. „Képei felé a cím függőhíd- ján haladok, de a híd lépésenként omlik össze alattunk a látvány illúziójától" - írja a már citált, mindentudó fülben a szerző. Lássunk egy ilyen PSZ-féle átkelést: „A NAGY REGGEL. 1942. Csukott ajtó, átütötték, széles nyíláson a tenger kékje fénylik. Az ajtó mellett szürke bábfigura, s növényből kinövő zöld galambok. Valaminek történnie kell ma, a nap nem hiába jár a horizontra. A vissza nem térő alkalom a tárgyakat is izgalomba hozza. A tárgyak ma elérik céljukat." Ez, az 52. oldal harmadik rövidprózája, egy mesteri skriptnek is tekinthető. A Magritte-vázlatok minden egyes darabja külön-külön is képes/szöveges történeteket rejt. A PSZ-ouvrét ismerők joggal fordítják hát értelmezői élüket a film felé. Egy képzeletbeli RM-kiállítás, ahol a képek helyett (mintegy azok hűlő helyén, egy elmebéli vetítővásznon) rövid videók forognak? Ha lenne értelme, és lehetne ilyet mondani, ezek a szövegek közel állnak a falra rakáshoz (sic!).

Egyfajta RM festészeti nyelv meghatározásról, és annak szótárba foglalását kísérhetjük nyomon? PSZ nagy gyakorlattal rendelkezik a világ szótárszerű feltárásában és installálásában (lásd Podmaniczky Szilárd: Szép Magyar Szótár. Történetek A-tól Z-ig. Podmaniczky Művészeti Alapítvány 2009). Azonban, ha nem akarjuk több tudatélesítő kérdőjellel díszíteni a Magritte-vázlatok értelmezésének szövetét, befordulhatunk abba az utcába is, hogy PSZ egyszerűen és kétségbevonhatatlanul nagy mestere a rövidprózának, annak művelésében évtizedes gyakorlattal rendelkezik. Erre külön műfajt is kitalált magának, amit képlapoknak nevezett el (lásd: Képlapok a barlangszájból. 1999. minimál prózák).

Bármerre fordulunk (kommentár, skript, kalligramma, műhelynapló ect.) folyton kilóg a képek másságának, működésének és nem utolsósorban hatalmának kérdése (vö.: lába). Ugyanis a képek nem a világra nyíló átlátszó ablakok - mint hisszük róluk, hanem jelek, amelyek az átlátszóság megtévesztő látszatába burkolóznak. Elfedik az ábrázolás homályos, torzító és önkényes mechanizmusát, az ideologikus misztifikáció folyamatát. Ugyanakkor a képek nemcsak jelek, hanem az ember társszereplői a történelem színpadán. Ugyanazokból a történetekből részesülnek, amelyeket önmagunk megértésére és reprezentálására találtunk fel (lásd-.faragott kép tilalma, Platón barlangja, Szentháromság ect.). A képek logikájának megértése így az egyik legnagyobb, sajnos elhúzódó, de egyfolytában aktuális intellektuális kihívásunk egyike. Még várat magára, miközben egyre hétköznapibb rá az igény. A képek ugyanis már rég kiléptek a művészet világából, nélkülözhetetlenek, és tömegével használjuk őket nap mint nap. Mindezt azonban anélkül tesszük, hogy pontosan tisztában lennénk vele, miként is működnek, jelentenek, reprezentálnak.

A Magritte-vázlatok olvasása után az az elkötelezett benyomásunk erősödött fel, hogy a szerző egy kísérletet visz végbe a prózai szöveg teherbírásának továbbfejlesztése érdekében. Ezt formai és tartalmi indíttatásból egyaránt megteszi. Épp ezért a termék az RM-rajongóknak, valamint a kortárs prózapoétikai tanácsnokoknak kötelező olvasmány. Akik pedig egyszerű olvasóként veszik kézbe, nem fognak csalódni. Egy jeggyel, ültő helyükben végigmozizhatják a hétvégét, dúsan mért interaktív linkbetétekkel.

101