Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Gömöri György: Zbigniew Herbert a magyarokról

eb és a csillag) című 1958-ban kiadott kötetben láthatott napvilágot. Ezt a verset elsőnek az alábbi sorok írója fordította le magyarra és közölte a londoni Irodalmi újság-ban,3 majd az 1966-ban megjelent Gloria victis című nemezetközi versantológiában. Később, a hetvenes években Nagy László, majd nemrégiben Zsillé Gábor is lefordította. A vers első sorában szereplő „levegőből sodort kötél" (vagy az én fordításomban „roppant zsinór") arra a segítségre utal, amit a lengyelek 1956-ban a magyarságnak nyújtottak: orvosság-, kötszer- és vérszállítmányok, amelyeket az akkor még szocialista Lengyelország repülőgépei hoztak el - az elsők között! - Budapestre. A velem egykorú, vagy nálam egy évtizeddel fiatalabb lengyelek máig emlegetett első képi élménye gyakran az a végtelen véradó sor volt, ami szinte minden lengyel nagyvárosban felsorakozott 1956 októberében-novemberében - amit Herberten kívül több lengyel költő is megénekelt, köztük a krakkói Tadeusz Sliwiak.4 De ami a négy versszakos Herbert-vers utolsó versszakának utalását illeti, abban nem csak a lengyel társadalom akkori áldozatvállalására, hanem tehetetlenségére is utal: „állunk a józan ész / jól fontolt határán". Igen, mert olyan fegyveres segítségről, amit a lengyel légió 1849-ben nyújtott a magyaroknak, ezúttal nem lehetett szó, - és ezt mindenki tudta.

Herbert számára különlegesen fontos év 1956: a lengyelországi reformmozgalom sikere és a magyar forradalom egyaránt a sztálinizmus végét jelzik. J. V. Sztálin, vagy ahogy Magyarországon emlegették akkoriban, a Nagy Nyelvész alakja többször visszatér Herbert verseiben. A „Orosz mese" című remek kis prózavers záróképe: „a cár odanőtt az arany trónhoz - kár kidobni a cárral együtt a trónt is" olyan metsző gúnnyal foglalja össze a felemás desztalinizálás lényegét, hogy az felér három vezércikkel. (Ezt a verset a pártállami cenzúra még 1979-ben, Az angyal kihallgatása című magyar Herbert-kötet kiadásának idején sem engedélyezte közlésre). De Sztálin alakja Zbigniew Herbertnek egy másik versében is felbukkan. Ez a vers, az „Opis króla" (A király leírása) megintcsak szimbolikus módon kezeli a szovjet diktátor alakját - a királynak nem bajusza van itt, hanem szakálla, és csak a vers harmadik versszakában jövünk rá, kiről is van voltaképpen szó. Mivel ez a vers először Herbertnek Napis című 1969-es kötetében jelent meg, nyilvánvaló, hogy az 1956 után íródott. Érdekes módon bár a vers bekerült az Európa által kiadott Herbert- kötetbe, ott Weöres Sándor és Gimens Romána fordításában úgy szerepel, hogy nem lehet benne felismerni a Sztálin-szobor ledöntésére tett nyilvánvaló célzást. Ugyanis ebben a fordításban a mesebeli királynak itt „cipői" vannak, nem csizmái: „lábak a levetett cipőkkel a sarokban mint a vártán t állnak”4 Mármost a lengyelben néha ugyanazzal a „buty" szóval jelölik a nagy cipőt és a csizmát, viszont például a félcipő már rendszerint „bucik". Ha pedig elképzelünk egy történelmi időbe helyezett, zsarnoki módon uralkodó királyt, szerintem logikus, hogy a „buty" szót „csizmának" fordítsuk. Ezért „a csizmával [együtt] levetett lábak" - én így értelmeztem ezt a sort, másra nem is utalhatnak, mint a budapesti Sztálin-szobor 1956-ban térdben levágott csizmáira, amelyekben benne maradt a szovjet diktátor lábal, s amelyek még 1957 elején is ott álltak mementóként a Dózsa György úton, hogy aztán egy barátságos Lenin-szobor kerüljön a helyükre.

Herbertnek van még egy magyar vonatkozású verse - persze az „In memóriám Nagy László" (Nagy László emlékére) című versre gondolok, amit a lengyel költő 1978-ban írt és felvett 1983-ban, Párizsban, az emigráns Instytut Literacki-nál kiadott versgyűjteményébe.5 Ebből a versből, amelynek több magyar fordítása létezik (az enyém Az ízlés hatalma című Herbert-fordításkötetemben jelent meg 1998-ban), több dolgot megtudhatunk. Az egyik az, hogy egészen a legutóbbi időkig azt hittük, Nagy László személyes ismerőse

3 Irodalmi Újság, 1959.10.

4 Az angyal kihallgatása, Európa, 1979,116. áliwiak versét lásd: Gloria victis, München, 1966, 339.

5 Zbigniew Herbert, Raport z oblezonego miasta i inne wiersze, Paryz, 1983, 25.

65