Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Pataki Ferenc: A rendszerváltás fénye és árnyéka

hangulatokat és a közvetlen demokrácia eszközeinek latba vetését. Végső soron pedig a politika, a politikusok és a politikai intézmények autoritását is aláássa. Ennek tünetei manapság közhelyszámba mennek. Belőlük meríti érveit az „új rendszerváltás" jelszavának indoklása.

Pedig nem „új rendszerváltásra", hanem az elmúlt két évtized tapasztalatainak és tanulságainak átfogó és okos elemzésére és a belőle levonható következtetések érvényesítésére lenne szükségünk. Más szóval arra, hogy a fiatal magyar demokrácia képes legyen élni tulajdon belső és a globalizáció kínálta lehetőségeivel: valóban önreflexív, önkorrigáló és önfejlesztő társadalommá váljék.

Néhány olyan tényezőről szóltunk, amelyek a rendszerváltás kezdeti - vagy csak utóbb kivilágló - „születési hibáiként" gátolják ennek teljesülését. A fejtegetések sem teljességre, sem kimerítő részletezésre nem tarthatnak számot; a szálak mindkét irányba tovább szőhetőek. A részletek mélyén azonban ott lappang egyetlen alapkérdés: milyen legyen a magyar demokrácia minősége. Ez a kérdés nem dőlt el a rendszerváltás pillanatában. Azóta sem született rá érvényes válasz. Ezért hurcoljuk magunkkal immár huzamos ideje a korábban érintett s a hozzájuk hasonló, megoldásra váró kérdések tömkelegét: a határon túli magyarok sorsán kezdve az önkormányzati rendszer és a képviseleti demokrácia értelmezésén át egészen az állam gazdasági és önvédelmi szerepének világos körvonalazásáig. Ezért bizonyára üdvös lenne, ha a múlt állhatatos fürkészése, a „mi volt" és „hogyan volt" állandó nemzeti önsajnálatot gerjesztő latolgatása helyett a megnyíló új esélyek felderítésére és megvalósítására összpontosítanánk figyelmünket és erőinket. A magyar mentalitás a reformkor óta az „éji homályban" késő „régi dicsőség" és az „ezredévi szenvedés" - vagyis a múlt - pátoszának fogságában vergődik. Széchenyi hiába intett, hogy a múlt elesett hatalmunkból, csak a jövőnek lehetünk urai. Egyedül a múltjukat vállaló, benne gyökerező, de a jövő jegyében cselekvő nemzetek lehetnek sikeresek. Még nem dőlt el, vajon közéjük fogunk-e tartozni!

208