Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Sándor Iván: Huszadik századunk
Sándor Iván Huszadik századunk A közelmúltban két éven át amolyan életút-beszélgetést folytattunk a Petőfi Irodalmi Múzeumban Gáspár Györggyel. Ez alkalmat adott számomra, hogy végigtekintsem a magam huszadik századát. Mit tudnék még megírni, gondoltam, amikor a múlt évben megkaptam Fűzi László felkérő levelét. Az elmúlt hónapok - mire a nyári szám megjelenik, közel egy esztendő - a korszak, Európa, az ország életében azonban olyan változásokat hozott, hogy érdemes azon is elgondolkozni, miképpen fogant meg mindaz, ahová 2009-re eljutottunk, a XX. században. 1. A Forrás közölte annak idején a Tygodnik Powszechny 2000. áprilisi számában megjelent ítélkezés a XX. század felett című fiktív bírósági tárgyalás jegyzőkönyvét. Kitűnő lengyel tudósok, művészek vádolták-védték az elmúlt századot. Összefoglalom az érveiket. A védelem szerint hatalmas volt a tudományos-technikai fejlődés (relativitáselmélet, kvantummechanika, informatika, gyógyszeripar stb.); megtörtént a dekolonizáció, az USA-ban az afroamerikaiak egyenjogúsítása, egyre növekvő szerepvállalása a közéletben; a század diadalmaskodott a náci, a továbbiakban a kommunista diktatúrák felett; megalakult az Európai Unió; megszülettek Európában az új demokráciák; „nagyon sok cselekvő ember tett sokat azért, hogy az emberiség elkerülje a rá leselkedő veszélyeket"... (Andrzej Wajda). A vád szerint egyedülálló ideológiai és totális népirtások történtek; az ideálokból gyilkos eszmék lettek; az agressziót szolgáló struktúrák mindenre késszé, manipulálhatóvá silányították az embert; elpusztult az anonim ember felelősség- érzete; mindannyian csináltuk a XX. századot, ami történt, azt az egyik ember tette a másikkal, „nagyon kérem, ne csináljunk az emberből ártatlan csecsemőt" (Marek Edelman orvos); továbbá: az okulásra való képtelenség, az önismeret hiánya, a fogalmak zűrzavara; a tudomány nemtelen célokra való használása. Vád és védelem megegyezett abban, hogy a huszadik század nagy, a korszakot híven felmutató irodalmat alkotott. A legtöbbet emlegetett nevek: Thomas Mann, Kafka, T. S. Eliot, Joyce, Beckett. A huszadik századi művészet megmutatta, hogy „egy út végére értünk", ugyanakkor: a művészet piacosodott, ennek nyomán „a megelő209
