Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - A. Sajti Enikő: Egy kommunista káder a külügyben 1945–1948: Rex József
nek ő maga is tagja lett, s ezzel, hangsúlyozta többször is, a jugoszláv pártból átlépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Amikor tehát Magyarország számára véget ért a háború, Rex József huszonnégy éves fiatalember volt, és rendelkezett azzal a politikai tőkével, amely segítségével a társadalmi mobilitás politikai csatornáin feljebb emelkedhetett: volt „mozgalmi pedigréje", a kommunista párt tagja volt. A kérdés csak az volt, hogy ezzel az alapvetően nem magyar, hanem jugoszláv kommunista- és partizánmúlttal mennyire illeszkedik bele a szovjet csapatok által megszállt Magyarországon kibontakozó „kádertermelés" korabeli politikai sémáiba, lesz-e magasabb támogatója, s ha igen, ki.15 A külügyi pályán töltött évek Számos kihallgatása során elmondott, leírt önéletrajza különböző változataiban lényegében azonos módon, bár más-más részleteket kiemelve meséli el külügyi karrierje keletkezéstörténetét. Ennek felidézése nemcsak az ő személyes története szempontjából fontos, de kiválóan alkalmas arra is, hogy felidézzük a kor politikai hangulatát, a szovjet katonai megszállás következtében a felszíntől rejtve működő politikai erővonalakat. Élettörténete ekkor, 1944 végén, 1945 elején lép át a makrotörténelem világába, és olyan szempontból enged bepillantást a magyar államapparátus, konkrétan a Külügyminisztérium új apparátusának formálódásába, amelyet a hivatalos iratok szükségszerűen elfednek. De lássuk, miről is van szó. Felülvizsgálati perének egyik kihallgatása során, 1954. július 16-án készült kézzel írott életrajzában ezt olvashatjuk: a háború végén, 1945 májusában „kértem Gurkin őrnagyot, szeretném, ha átadna a pártnak", ezért leszerelését kérte a Vörös Hadseregből, amelyben hadnagyi rangig vitte. Emlékeiben tiszti rangja úgy jelenik meg, mint amit az „új magyar politikai élet kibontakoztatása" érdekében a szovjet hadseregen belül végzett munkája elismeréseként kapott, de tudta azt is, hiszen Gurkin világosan megmondta neki, hogy leszerelése után „minden igényét” elveszíti a Vörös Hadsereggel szemben.16 Gurkin gárdaőmagy betartotta ígéretét, Rexet leszerelték a szovjet hadseregből és azzal „adták át a pártnak", hogy kommunistaként a Külügyminisztériumban fog dolgozni. „Magasabb támogatója" tehát a lehető legjobb körökből került ki - a Vörös Hadsereg egyik magas rangú tisztje egyengette pályáját. Az akkori külügyminisztert, Gyöngyösi Jánost17 Debrecenből, az Ideiglenes Kormány székhelyéről személyesen is ismerte. Gyöngyösi kezdetben szintén a Vörös Hadseregnek azon a főosztályán dolgozott, ahol Rex, és feladatuk egy magyar nyelvű újság szerkesztése, illetve egyéb magyar nyelvű propagandaanyagok készítése volt. Gurkin azért ajánlotta be őt a Külügyminisztériumba, mivel, mondta neki egy alkalommal a szovjet gárdaőrnagy, „Gyöngyösi barátunk és az egész külügy rászorul egy kis megfigyelésre."18 Gyöngyösinél 1945. május 13-án jelentkezett, pár nap múlva már szolgálatba is lépett. Az egyik variáció 15 A társadalmi mobilitás korabeli lehetőségeire bővebben lásd például Gyarmati György: A káderrendszer és a rendszer kádere az ötvenes években. Valóság, 1991., 2. sz. 51-63., összefoglalóan pedig Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 98-170. 16 ÁBTL 2.1.1/94. „Rex József". Kézzel írott életrajz, 1954. július 16. 81. o., valamint Jegyzőkönyv Rex József elítélt kihallgatásáról, 1954. július 30. 102. o. 17 Gyöngyösi János (1893-1951) kisgazdapárti politikus, 1944 decembere és 1947 májusa között Magyarország külügyminisztere. Ő írta alá az 1947-es párizsi békeszerződést. 18 ÁBTL 2.1.1/94. „Rex József". Kézzel írott életrajz. 82. o. 94
