Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - A. Sajti Enikő: Egy kommunista káder a külügyben 1945–1948: Rex József

Hiába kért kivizsgálást a „szerencsétlen akció" miatt, azt „felemás módon vizsgálták ki", így pár hónapig még Belgrádban maradt. A sikertelen akciónak mégis komoly következménye lett, Rex felkerült a német megszállók által körözött „banditák" listájára, arcképe ki volt függesztve Belgrád utcáin. Veszélyben érezte magát és családját, ezért embercsempészek segítségével, de „a párt engedélyével" 1941. október végén családjával átszökött az akkor már ismét Magyarországhoz tartozó Újvidékre. Itt sem volt sok szerencséje, s mint fent már idézett vallomásában is említette, a megadott címeken már nem találta azokat a mozgalmi ismerőseit, akik segíthettek volna nekik, mert a magyar hatóságok már letartóztatták őket.10 11 Ennek ellenére még az 1942. januári razzia előtt sikerült Budapestre mennie családjával együtt, ott megfelelő papírokat szerzett, és kifutóként, valamint pénzbeszedőként helyezkedett el. Mint írja, Újvidék 1941. október végén már „az ostromállapot képét mutatta".

Később, az ellene indított hazaárulási per torz tükrében, eredeti környezetéből kiemelve, kompromittáló adatként nyert új értelmezést a fent említett sikertelen partizánakció. Mivel Rex „1941-ben megszökött egy jugoszláv partizánegységtől, és ezt a tényt az MKP-ba beadott életrajzában elhallgatta", így ezt az adatot a jugoszláv belügyi szervek és fő magyar- országi ügynökük, Lazar Brankov nyomásgyakorlásra használták fel ellene. Azzal zsarolták, hogy „amennyiben nem hajlandó adatokat szolgáltatni a jugoszláv hírszerző szervek részére, úgy a birtokában lévő kompromittáló adatokat átadja a magyar hatóságoknak. "n

A háború éveit gyakorlatilag a fővárosban töltötte, kapcsolatai a jugoszláv kommunista mozgalommal azonban nem szakadtak meg. A Budapesten élő bácskai diákok, egyetemisták segítségével a Vörös Segélyen keresztül a vajdasági partizánoknak gyűjtött élelmiszert, gyógyszert.12 13 Szüleit deportálták, anyja 1945 nyarán tért haza Mauthausenből, apját anyja szeme láttára Linz környékén lőtték agyon.

„1944 júliusában Csanádapáca községbe utaztam, azzal a szándékkal, hogy átmegyek a szovjet csapatokhoz, amely Románia kapitulálása után rohamosan közeledett. Csanádapácáról Reformátuskovácsházára mentem, ahol 1944 október elején találkoztam a szovjet csapatokkal. Jelentkeztem és kértem felvételemet. Több ízben és több helyen kihallgattak, majd rövid idő múlva közölték velem, hogy ellenőrizték adataimat, melyek megfelelnek a valóságnak, és, hogy felvesznek a szovjet hadseregbe. ”13 - vallotta 1954. július 30-án. Más helyen úgy fogalmaz, hogy Vas Zoltánon14 keresztül „nagy nehezen sikerült a szovjet hadsereggel kapcsolatot teremteni". AII. ukrán front 53. hadseregének politikai osztályán, majd politikai főigazgatóságán nyert beosztást, bizonyos Drabkin, illetve Gurkin őrnagyok voltak a közvetlen felettesei. Egyik első politikai megbízatása az orosházi kommunista pártszervezet létrehozása volt, amely10 A délvidéki jugoszláv kommunista mozgalom felszámolására 1941 októberében létrehozták a vezérkar főnökének rögtönítélő bíróságát. 1941 végéig több száz ügyben hoztak ítéletet, 116 főt hűtlenség vádjában bűnösnek találtak, ebből 93-at kötél általi halálra ítéltek, közülük 64-et kivégeztek. Bővebben lásd A. Sajti Enikő: Délvidék 1941-1944. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1987.134-152.

11 ÁBTL 2.1.1/94. „Rex József". Javaslat Brankov Lázár elítélt kihallgatására. 1954. július 19. 94.o.

12 Uo. Kézzel írott életrajz, 1954. július 16. 78-81. o., valamint Jegyzőkönyv Rex József kihallgatásáról. 1954 július 30-án. 101-102. o.

13 Uo. Jegyzőkönyv Rex József elítélt kihallgatásáról. 1954 július 30-án. 105. o.

14 Vas Zoltán (1903-1983) kommunista politikus, író. 1922-ben fogolycserével került a Szovjetunióba, majd visszatért Magyarországra, itt többször letartóztatták és elítélték. 1940-ben Rákosi Mátyással együtt az 1848-as zászlókért cserébe a Szovjetunióba távozhatott. 1944-ben a szovjet hadsereg tisztjeként tért vissza az országba. 1945 után számos tisztséget töltött be. 1953-ban politikai karrierje véget ért, bár nem tartóztatták le. Nagy Imre köréhez tartozott, 1956. november 4-én a jugoszláv követségre menekült, majd a szovjetek letartóztatták és Romániába internálták. 1958 őszén térhetett vissza Magyarországra. Ezután visszavonultan élt, kizárólag irodalmi tevékenységet folytatott.

93