Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Sutarski, Konrad - Szenyán Erzsébet: Katyń
akár orgyilkos támadás leselkedett. Ezért hagyta el Magyarországot 1944-ben, még mielőtt a front megérkezett volna, Orsós Ferenc professzor, tudta ugyanis, hogy keresni fogja őt az NKVD, a nemzetközi orvosbizottság egy másik tagját, a bolgár Marko Antonov Markov professzort pedig, aki nem hagyta el Bulgáriát, 1946-ban arra kényszerítették, hogy nyilvánosan vonja vissza 1943-ban Kátyúban végzett kutatásainak eredményeit, és jelentse ki, hogy a tömeges gyilkosságot nem a szovjetek, hanem a németek hajtották végre. Az ötvenes évek közepén átélt pillanatnyi eufória után apám visszatérésébe vetett családi hitünk az idő múlásával egyre csökkent. Már 1956 decemberében, nyilvános költői fellépésem első évében, Sztarobelszkről írt versemben, amelynek - látszólag reményekkel telve - még a Ha visszajöttök címet adtam, a befejezésben ennek épp az ellenkezőjét fogalmaztam meg (évekkel később pedig a következő mottóval egészítettem ki: akinek sem sírköve sem sírja nincsen). Ezt a verset Lengyelországban sem kötetben, sem a sajtóban nem közölhettem egészen 1988- ig. Csak szerzői esteken olvastam fel. Amikor aztán Csoóri Sándor magyarra fordította, a magyar cenzúra is kivette az 1976-ban a budapesti Európa Kiadónál megjelent Konrad Sutarski versei című válogatásból. Következzék két részlet a versből a befejező sorokkal együtt: a megszállás egyik éjszakáján hatévesen veszítettem el arcodat azon az éjjelen talán holdas árnyékod sorvadozott Sztarobjelszk szögesdrótja mögött s legalább gondolatban szerettél volna visszaszökni hozzánk belezuhanni anyám tenyerébe átkarolni engem nagy kezeddel de csak az ötágú csillagos katonaőrök lépteit hallottad magad körül a sóvárgó arcnak még átfényleni is nehéz a drótokon visszajöttök milyennek látlak majd apám ha még vissza tudsz jönni A Nyugat ismerte „Kátyú" részleteit, sokkal jobban, mint mi a megszállt Lengyelországban. A kátyúi erdőben a kijelölt bizottságok által 1943-ban végzett exhumálások dokumentációja — amely egyébként egyértelműen a szovjeteket, nem pedig a németeket vádolta - rendelkezésére állt Winston Churchill angol miniszterelnöknek csakúgy, mint Franklin D. Roosevelt amerikai elnöknek. E két ország vezetői azonban a háború egész időtartama alatt igyekeztek eltussolni a „kátyúi ügyet", nehogy megsértsék Sztálint, aki, mint tudjuk, 1941-től a Nyugat szövetségese volt a hitleri Németország ellen vívott küzdelmekben. Hiába ültakozott a londoni székhelyű lengyel emigrációs kormány az igazság elhallgatása miatt. Majd csak a háború után, a Kelet és a Nyugat közötti feszültség növeke82
