Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Lengyel András: A modernitás kibontakozása és törései (A magyar kultúra mélyszerkezetének átalakulása a 20. század első felében)
Moszkva-hű kommunista „vonal" képviselője volt) természetesen kicsiny, egy-egy időmetszetben többnyire csak 2-300 tagot számláló, illegalitásban tevékenykedő párt lehetett, de a radikális aktivisták száma összességében ennél jóval magasabbra tehető. Részben azért, mert a KMP - miközben régi tagjai formálisan leváltak róla - folyamatosan újabb s újabb tagokat vont hatókörébe, részben azért, mert egy sor más kommunista szervezet is létezett (az úgynevezett deményisták, azaz Demény Pál hívei, vagy a hartsteinisták, az oppósok, a trockisták stb.). Egészében, ha mindent összeszámítunk, s a legális szociáldemokratákat, a féllegális munkáskultur-szervezeteket s az illegális radikális kommunista pártocskákat egyetlen blokknak tekintjük, egy százezres nagyságrendű aktivista tömeget kapunk. Olyan, politikailag és kulturálisan aktív populációt, amely vágyaiban egy, a rendszeren messze túlmutató politikai cél igézetében mozgott. Létük messzemenően befolyásolta a magyar kultúra karakterét is. A másik, fontosnak bizonyult kényszerű reformként Klebelsberg Kunónak a konzervatív jellegű, de valóságos eredményeket produkáló reformjai említhetők meg. Ezek legitimáló ideológiája az úgynevezett neonacionalizmus, illetve a (magyar) kultúrfólény eszméje volt. Nem kétséges, hogy ezek az eszmék amennyire logikusak voltak a rendszer politikai elitje szemszögéből, annyira deformatív és kontraproduktiv hatásúak voltak a magyar társadalomfejlődés perspektívájából. Bizonyos, hogy a neonacionalizmus és a kultúrfölény folyamatos hangoztatása hozzájárult sok olyan rossz beidegződés rögzüléséhez, amelyek rontották az ország lehetőségeit. Ám a legitimáló ideológiák mögött, azok „fedezékében" Klebelsberg jelentős fejlesztéseket valósított meg - az elemi iskolák gyarapításától az úgynevezett „négyegyetemes" felsőoktatási szerkezet kialakításáig, vagy éppen a művészeti és tudományos elitképzést előmozdító ösztöndíjrendszer működtetéséig. Működése eredményeként az általános műveltségi helyzet jelentősen javult. Nemcsak a súlyos visszafogó erőként ható analfabetizmus szorult jelentékenyen vissza, de új, reformkonzervatív irányultságú intézmények sora is létrejött (pl. a Napkelet és a Magyar Szemle című folyóiratok, vagy a Collegium Hungaricumok hálózata) - összességében jelentős kulturális és tudományos eredményeket hozva. (Bizonyos mértékig az első magyarországi illetékességű Nobel- díj, a Szent-Györgyi Alberté megszületésében is szerepe volt Klebelsberg egyetemfejlesztő erőfeszítéseinek.) A klebelsbergi reformok legnagyobb eredménye szempontunkból mégis az, hogy a korszerűen tájékozott, „modern" konzervatív szakértelmiség kialakulásának föltételei többé-kevésbé megteremtődtek. Az igazi, mély változások azonban mégsem a politikai elit tudatos erőfeszítéseinek szándékolt eredményeként születtek meg, sőt ezek nagyrészt éppen a rendszer lényegi instabilitásából fakadtak. Az a helyzet ugyanis, amely még a konszolidáció „legjobb" éveit is jellemezte, nagyon komoly szociális feszültségekkel volt terhes. Nem véletlen, hogy (az 1914 előtti időkre vonatkozóan) éppen ezekben az években alakult ki a nosztalgikus „boldog békeidők" képzete, az adott jelenből való elvágyódás e jellegzetes ideologémája. Az emberek alaptapasztalata, minden egyéni különbség ellenére, az anyagi gondoké, a (viszonylagos) szegénységé volt. Ez pedig azzal a következménnyel járt, hogy a fiatalabb, még egzisztenciateremtéssel bajlódó generációkban meglehetősen általánossá vált a kiúttalanság élménye, és nyomában a változtatás igénye, függetlenül attól, hogy mennyire tudták önmaguknak is megfogalmazni a szükséges változtatások mibenlétét. így a keresztény középosztály ifjabb generációiban egy meglehetősen kaotikus, ám kaotikusságában is figyelemre méltó mentális átrendeződés indult be. Ennek az átrendeződésnek a kísérleti laboratóriuma a húszas évek közepétől a Bartha Miklós Társaság volt. E társaság, híven névadójához, jobboldali, sőt szélsőjobboldali jellegű szerveződésként indult, s nagymérvű eszmei heterogenitás jellemezte. Története a legkülönfélébb ideologémák laza, inkább keveredő, mint rivalizáló, de folyamatosan 51
