Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Füzi László: Mozgások, fejlődések, ütközések, átalakulások a huszadik században

Castells idézi Raymond Barglow gondolatát, mely szerint a hálózatosodás és az információs rendszerek gyarapítják a szerveződés és az integráció érdekében működő emberi erőket, ugyanakkor pedig felbomlasztják az önálló, független személyiség hagyományos eszméjét - ebben a jelenségben nem nehéz észrevennünk a hagyományos világ rendje által biztosított egyéni függetlenség végleges felszámolódását. „A mechanikai technológiák történelmi jelentőségű felváltása az információs technológiákkal hozzájárul a függetlenség és az önállóság eszméinek kikezdéséhez, amelyek azóta, hogy az egyéni identitás fogalmát a görög filozófusok több mint kétezer évvel ezelőtt kidolgozták, mind a mai napig annak ideológiai gyökerét alkotják. Röviden, a technológia éppen azt a világszemléletet segít lerombolni, amelynek kialakulását a múltban előmozdította." Az információs társadalom létrejötte már csak ezért is feszültségekkel jár együtt, s azért is, mert új kirekesztődéseket teremt: „Amikor a Hálózat kikapcsolja az Ént, akkor az egyéni vagy kollektív Én globális szemlélet nélkül építi fel céljait: az elszakadás folyamata kölcsönössé válik, mivel a kirekesztettek visszautasítják a strukturálisan meghatározott hatalom és társadalmi kirekesztés egyoldalú logikáját. Ez a kirekesztők kirekesztésének folyamata, logikája." Az információs társadalom minden mozaikja átalakítja az ipari forradalom által megteremtett, s a huszadik században szerephez jutó berendezkedést. A termelésben a tömegtermelés helyére az egyéni igényeket is figyelembe vevő szervezett termelés lépett (a „fordizmus" helyére a „toyotizmus"), a tömegtársadalom tagolt, „szegmentált" társadalommá alakul át, miközben a tömegesség megőrződik, súlyos távolságokat és feszültségeket állítva a társadalmi élet színterei és a színterek lakói közé. A színterek száma is folyton növekszik, ahogy Fekete J. József írja, egy jól körülhatárolható színtér, a vajdasági magyar szellemi élet terének tíz éven belüli változásait elemezve: „Megszámlálhatatlan részszíntér alakul az átlátható színhely-egész után. A különböző részszínterek más és más magatartást követelnek szereplőiktől, ez az egyén identitását is kikezdheti." Az élet minden szintjén megjelentek a hálózatok, s így a hálózaton kívüliek is, akik létezésük alapját veszítik el kívülre kerülésükkel, a városok térszerveződése is átalakul, ráadásként megjelennek a megapoliszok - legjelentősebb változásként pedig, miként azt Manuel Castells levezeti, átalakul a tér és az idő materiális alapja: „A domináns funkciók az áramlások teréhez tartozó hálózatokban szerveződnek, amely világszerte összeköti őket, miközben az egyre izolál- tabb, egymástól elszakított helyszínekből összetevődő helyek többrétegű terében az alárendelt funkciók, az emberekkel együtt, fragmentálódnak. Úgy tűnik, az áramlások terének hálózataiban a múltat és a jövőt magában foglaló idő tagadásának eredményeként időtlen idő jön létre." Ez az időtlen idő metaidő, ebben az időben találkozik egymással az egyazon hálózathoz tartozó, különböző terekben élők különböző ideje, s válik közös cselekvési idővé, ezért tagadja a valóságos időt, így a múltat és jövőt is.

A jelen új jelenségei

Nem történelmet írok, mert nem vagyok történész, s azért sem írok történelmet, mert a teljes történetet elmondó nagy narratíva lehetősége eltűnt, ahogy Gyáni Gábor mondja, nem a történet, hanem a történeteink elmondásának időszakát éljük, s bár rendkívül szeretem a téma teljes feldolgozását sejtető „mindentudó"

31